Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - Zalabai Zsigmond: Szó, kép, szókép, képvilág

szerepe valószínűleg nem elhanyagolható, a szerző további adatai legalábbis erre engednek következtetni. Károly Sándor a főnévi metaforák körében fölállít egy olyan kapcsolatrendszert, amely a

1. személy

2. emberi testrész

3. állat

4. állati testrész

5. növény

6. növényrész

7. természeti jelenség, térszíni forma

8. használati tárgy, emberi gyártmány

9. építmény, tartózkodási hely

10. elvont dolog

jelentésosztályok között jönnek létre, s kimutatja, hogy az összes kapcsolódási lehetőségek száma 121. Az igék metaforikus összefüggéseit hat jelentésosztályba sorolta, s itt harminc kapcsolódási lehetőséget sorol föl.6

Ezek a számok valóban beszédesen bizonyítják, hogy a metaforikus gondolkodás sűrűn hálózza át a nyelvrendszert, olykor érzékelhetően, máskor viszont észrevétlenül, lappangva (a ’megért’ jelentésű jeljog igében ma már aligha érezzük a fizikai cselekvés mozzanatát). Nyilván túlzóak, de — a föntiekből következően — nem egészen alaptalanok az olyan vélemények, melyek szerint a szókészletet a metaforikus gondolkodás képessége hozta létre. Meggondolkoztatóak az antropológusok megfigyelései: a primitív nyelvek, lévén szókincsük szegényes, metaforizálni kényszerülnek a legalapvetőbb szavakat is.7 Idevág a nyelvpszichológiának az a megállapítása, hogy a kisgyermek ugyancsak a tárgyak közötti érintkezési viszonyok és hasonlóságok alapján tagolja a világot: cicának nevezi a takarót is, amely persze csak annyiban „cica”, hogy selymes tapintású és szőrösbolyhos. Érdekes adalékokat szolgáltat e kérdéskörhöz a játék mint ismeret- elméleti tevékenység; az analogikus gondolkodás képessége folytán a gyermek ebben tetszés szerint, ám mégis bizonyos törvényszerűségeket követve nevezi ki mondjuk a cipődobozt autónak, csónaknak vagy éppenséggel háznak, kalitkának stb.8

A Grimm testvérek szerint minden köznyelvi metafora egy-egy régi mítosz megköve- sült maradványa.9 Izgalmas kultúrtörténeti szempontokkal egészíti ki ezt a véleményt a néprajzkutatás, keresve az alapszókincs és a tárgyi néprajz ősi elemei közötti megfeleléseket. Ezek a vizsgálódások meggyőzően bizonyítják a metaforikus gondolkodás embertől elidegeníthetetlen voltát. A népi jelképvilág, amely i. e. 6000—5000 évvel alakult ki, bizonyos primitív, rendszerszemlélet jegyében, az analógiák fölismerése révén tagolta a valóságot. A napszállta metaforát, a repül az idő-féle kifejezéseket hall^ va, ki gondol ma már arra, hogy ezekben a napmadár ősi-ősi képzete lappang, mint ezt a tárgyi néprajz egyiptomi, babilóniai emlékei vagy éppen a kalotaszegi varrottasok „szárnyas nap” motívumai újratudatosíttatják velünk?10 Owen Barfield a metaforát a primitív ember mágikus (dolgokat egyesítő) és mítoszi (Világmagyarázó) képességéből eredezteti11; mások a tabut tartják a másként való megnevezés szülőjének.12

Akármi legyen is a metaforikus gondolkodás oka és célja, annyi tény — s tárgyunk szempontjából ez nem lényegtelen — hogy a költői és a nem-költői metajorák között a stílushatás szempontjából jelentős különbség van. Erre már a XIX. század nyelvészei is fölfigyeltek. Jean Paul megengedi például, hogy a nyelv „elhalványult metaforák szótára”, ám e halvány fordulatokat elválasztja a költői nyelv újszerűen ragyogó metaforáitól. Müller Miksa radikális (gyökérbeli) és poétikus metaforáról beszél; F. Brink- mann nyelvitől (Sprachmetapher) és szerzőiről (Autometapher); K. O. Erdmann természetesről és művésziről13; G. Campbell grammatikairól és retorikairól, H. Konrad nyelvészetiről és esztétikairól,u Charles Bally az újszerű metaforát költőinek nevezi. Ez, miután irodalmi közkinccsé, motívummá válik, egy fokkal lejjebb süllyed: retorikai vagy „rögzített” metafora lesz. A köznyelvbe kerülve feszültsége tovább csökken: az etimológiai, a „kiégett” vagy „betemetett” jelzőkkel minősíthetjük.15

Az ilyen metaforákban az eredeti fogalomkörre utaló konnotációkat a nyelv azáltal is igyekszik elnyomni, hogy más-más alaktani formákban használja a szó szerinti, Illetve a metaforikus kifejezéseket. A cseh pl. aszerint él a ’szem’ jelentésű oko többes