Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - Nagy Judit: Nemzetiségi önismeret, nemzetiségi etika

hagytak ránk összefüggő elméletet a nemzetről, sőt több nézetük és prognózisuk tévesnek bizonyult, másrészt a XX. század második felében erőteljesen felléptek a hatalmas forradalmi potenciált képviselő nemzeti és gyarmati szabadságharcok. Igaz, Lenin idejében felismerte jelentőségüket az imperializmus elleni harcban, a nyugat-európai „betiltott nemzetek”, az itteni — egységesnek deklarált — nemzetállamokon belül identitásukat újrafelfedező etnikumok ébredése azonban csak napjainkban megy végbe. A kelet-európai nemzetiségtudomány (kutatásaink ugyanis szükségszerűen ebbe a szélesebb összefüggésrendszerbe illeszkednek be) nem mondhat le az említett mozgalmak tapasztalatait általánosító hipotézisek, elméletek hasznosításáról. Ugyancsak értékesítendő az amerikai etnikumközi viszonyokat elemző gazdag szakirodalom. A mi tájainkon végbement társadalom- és nemzetfejlődés jellege azonban sajátos megközelítéseket kíván. Ne feledkezzünk meg tehát (az egyébként százéves] Otto Bauer és Jászi Oszkár műveinek mai szemmel való, elfogulatlan újraolvasásáról. Ezek a művek ugyanis a mai problematika történelmi előzményeit vizsgálják. Külön kell utalnom a szovjet etnológusok munkásságára, amely — eszmény és valóság szembesítésének jegyében — bepillantást nyújt a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonynak a szocializmus talaján észlelhető alakulásába.

Személy szerint sokat köszönhetek Jászi Oszkár ama megállapításának, hogy a szociológusok azon a területen végezhetnek tudományos szempontból eredeti kutatásokat, amely a legközelebb fekszik hozzájuk, s ilymódon ők mozognak rajta a legotthonosabban. Ügy éreztem, éppen a nemzetiségi kérdés kínálja nekem az igazi témát, hiszen életrajzilag alaposan megszenvedtem a többszörösen kisebbségi egzisztencia minden megpróbáltatását és kínját. Ha saját teljesítményemmel még elégedetlen vagyok is, örömömre szolgál viszont, hogy országszerte nő az érdeklődés és fokozódik a készség a fiatal írástudók között egy új Metamorphosis Transilvaniae elkészítésére. Néhány előtanulmány is megszületett annak az átalakulásnak a megragadására, amelynek során egy többségében falun élt és meglehetősen zárt közösségekben sajátosságait őrző etnikum a gyors ütemű iparosítás és városiasodás erővonalaiba kerül.

Valami találó aforizmával akartam bevezetni a Gáli Ernővel folytatott beszélgetést. Rákos Pétertől kölcsönzőm a gondolatot, amelyet éppen Gáli tanulmánykötetéről írt értekezésében használ fel, s amelyet Montesquieu-től idéz, hogy az esetlegesség és szükségszerűség viszonyán meditáljon: Szükségképpen vagyok ember s véletlenül francia. Bn megkockáztatnám Gáli Ernőre rászabni a mondást, mert róla mindenképpen azt kell gondolnom, hogy szükségképpen gondolkodó szellem s véletlenül romániai magyar.

Nagy Judit