Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - Nagy Judit: Nemzetiségi önismeret, nemzetiségi etika

kezdve azt a hivatást kívánta magára vállalni, hogy a Dienes László, majd a Gaál Gábor szerkesztette folyóirat legjobb hagyományait követve, művelődésünknek a nagyvilág haladásával való lépéstartását serkentse. Ablakokat próbáltunk nyitni az információk és nézetek szabad áramlását ösztönözve, az új haladó filozófiai, tudományos és művészi irányzatok felé, e kitekintés rendszeresítésével is a már említett párbeszédet szolgálva. Világnézeti alapállásunk az alkotó marxizmus volt és marad. Az utóbbi 10—12 év erőfeszítései főként arra irányultak, hogy a modern nemzetiségi önismeretet és tudatot tápláljuk. Elsőrendű feladatunknak tekintettük, hogy — profilunknak megfelelően — gondoskodjunk a magyar nyelvű tudományos közlemények megjelentetéséről, s ezen az úton is elősegítsük az új szakembereknek az anyanyelvi kultúrához való kötődését. Persze, nincsenek illúzióink afelől, hogy ebben a vállalkozásban csak valaminő pótszerepet tölthetünk be. Nemrég hagyta el a nyomdát 1981-es évkönyvünk, amelyben — egy minta Korunk-számot összeállítva — visszatekintünk az elmúlt húsz esztendőre és megpróbáljuk teljesítményünk lényegét sűrítve bemutatni.

Ez a teljesítmény mintegy előlegezi azt a közép-európai viszonylatban új tudományágat, amely többek között Gáli Ernő szellemi műhelyében nyerte el első érvényes és figyelmet felkeltő bemutatkozását. Gáli Ernő bemutatását megkísérelve nemzetiségi meghatározottságát és önkéntes nyitottságát emeltem ki. Előbbi a kisebbségi lét adott szituációjából, utóbbi e determináltság szélesebb nemzeti-történelmi összefüggéseinek kereséséből adódik. Egyenes út az egyeditől az egyetemesig, a sajátostól az általánosig. A nemzetiségi tudattól a nemzetiségtudományig.

— Ha az előbbiekben érintett s a két világháború között „élettudományoknak” keresztelt kutatási ágak jórészt a múltra vonatkoznak, s főként a szellemi szférát érintik, a nemzetiségi lét parancsai a mai valóság és a jövős tendenciák feltárását is sürgetik. Átfogó, globális jellegű tudományos búvárkodásra van szükség a nemzetiségi lét és kultúra sajátosságainak megragadására. Eredményeitől azt várhatjuk, hogy önmagunk megközelítően hű és állandóan tovább mélyítendő ismeretében, reálisabban tudjuk helyünket a világban felmérni. A hiteles romániai magyar önismeret éppen ezért elengedhetetlenné teszi az egész ország valóságának, a román nemzetnek és a többi együttélő nemzetiségnek minél alaposabb, minden torzítástól mentes ismeretét.

Jellegzetesen interdiszciplináris kutatásról, a történelemtudomány, nyelvészet, irodalom- történet, demográfia, néprajz, jogtudomány, társadalomlélektan, statisztika, gazdaságtan stb. művelőinek együttműködéséről van szó, az egybehangolás, az általánosítás pedig — véleményem szerint — a szociológiát illetné meg. De nem zárom ki ebből az összehangolt erőfeszítésből a szociográfiai riportot sem. Tág tere nyílna — a meghonosodás mértékében — az etnológiának vagy a kulturális antropológiának. E sokágú kutatás és eredménye: a reális önismeret, sohasem lehet öncél, hanem közvetlenül vagy közvetve a társadalompolitikai gyakorlatot kell szolgálnia. Ebbe a tágan értelmezett praxisba beleértendő még a nevelés, az erkölcsi alakítás feladatköre is. Az önmagunkról s a velünk együttélőkről való előítéletmentes kép kialakításával a népek barátságát erősítjük, s ilyen értelemben részt vállalunk ama hídszerepnek a betöltésében is, amely sokáig csak az írók küldetésének számított. Itt is, mint a népek közötti közeledés összes vonatkozásaiban, a kölcsönösséget kell a siker, a hatékonyság döntő feltételének tekintenünk.

Akárcsak a nemzetiségi etika esetében, a romániai magyarság valóságának teljességre törő feltárásában sem vagyunk arra kárhoztatva, hogy minden fogódzó nélkül próbálkozzunk. E téren is rendelkezünk bizonyos előzményekkel, amelyek kritikailag hasznosíthatók. A kisebbségi lét szorításában részben a marxizmus térhódításának következményeként, részben a román és magyar falukutatás hatására a harmincas évek Erdélyében több kísérlet történt egy ún. „kisebbségtudomány” létrehozására. A különböző kezdeményezések között felsorolhatom az Erdélyi Fiatalok falumunkáját, a Hitel demográfiai felméréseit és a Korunk munkásszociográfiáját. A marxizmus hatását is jelző elméleti pretenciókkal íródott Mlkó Imre Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés című könyve. Európai színvonalat ért el — Balogh Arthúrnak és Mikó Imrének köszönhetően — a kisebbségi jogtudomány művelése.

E tradíciók értékesítése természetesen nem oldja meg mai elméleti és módszertani problémáinkat. Nem tekinthetünk el attól, hogy egyrészt a marxizmus klasszikusai nem