Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - Vajkai Miklós: A novella tartalma (novella)
És a lány elindult hazafelé. Immár táska nélkül haladt, az ő kis szatyrával. A táska nélkül, amely korábban meleget adott, s amelyben valami, valami mocorgott. Most már sohasem tudom meg, gondolta a lány, hogy mit tartalmazott az a táska . .. Mit kellett volna elvinni a Dohány utcába, a VII/B-be? Hiába volt minden igyekezet, minden csel, Tamara nem lelte meg, valami oknál fogva nem lelhette meg azt a helyet, ahová eljutnia kellett volna. Ahogy ott lépdelt a neonzöld éjszakában, a nikkelszínű fényreklámok világosságában, a püspöklila fényözönben stb., egyre magányosabbnak tudta magát, és ez a magány lassan Wohl Eduárdra is átragadt. Legalábbis az asztalánál körmölő író ezt érezte, pedig fordítva volt. Mindkettőjükben fölpendült, hosszasan, elnyújtottan fölsikoltott bensőjükben egy-egy fájdalmas hangú alsó cé, fölzokogott bennük, és Wohl szépecskén, egy találó sorral áttestálta Tamarára. A novella itt véget ért, és újraolvasva az írást, Wohl már tudta, hogy sohasem éri el Tamarát, meg sem közelíti azt a világot, amelyben a lány bujdokolt, és bujdokolni fog, csetleni-botlani örökké, míg ő, az író, sohasem léphet bele abba a zárt körbe, hogy kiszabadítsa a hőseit, a szemüveges férfit, a lányt, a szőkített hajú pincérnőt, a bérház folyosójára lépő mezítelen öregasszonyt, a rettegő bérházlakót és a váltóképű idegent, sohasem jut el annak a másik városnak a szférájáig, hiába rója újra és újra álmában az őszi utcákat. Nem, sohasem történhet meg, hogy Wohl egy csellel beveszi a novellabeli várost, egy nagyszerű mozdulattal áttöri annak a másik körnek a falát, és a kezét nyújtja a szereplőknek, és a világra szórja, a világosságra szüli őket, mint oly sok nagyszerű művész, a napfényre segíti e kicsi és furcsa hadat, e létező egyéneket. Nem, az ő keze, az ő szelleme sohasem finomul azzá, hogy ez sikerüljön. Ő itt marad ezen a parton, és az élete végéig hallani fogja a túlsó partról hívók kiáltásait, amelyek ugyan gyérülnek az évek folyamán, de sohasem sápadnak el végérvényesen ... Te, apa. még nem is mondtad, hogy tetszett-e az Ili fiúja vagy sem?
