Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - Kozma Szilárd: Az úszás, Új hold, Zajlásban (versek)
KOZMA SZILARD Az úszás A gyárak felküldik üzenetüket egy-egy olajfolttal a Szent Anna vizén. Mellre veszem a nyarat az úszásban semmi tempó csak ég csak kék csak víz víz — amíg még lehet és fekete bódulat. Aztán feladom a játszmát: lassan kiúszom a bizony földnehéz partjára én is. Fa szobrok és más nehezékek villódzása élesedik bennem. Fakulóban a szomorú nász: ideje a késeket felajánlani. Az optimista gépek kehes dohogása között gondos kezek hurkolják szívemet az éjben. És hiába cseng e fémbe minden ép dac ha lepedőkre hullt elixír az évszak, nem fájhat már perzselt idő ha minden égtáj bomlott mező és nem megannyi fehér üzenet. Lásd király, a hegyek már nem dalolnak: a Harangerdőt átszereltük s a biztosíték idegszálainkon át vezet; a tört lámpák közt manipulált szentek égnek s a komfort-gondtól rángógörcsöt kap a szerelem. Zajlásban Új hold
