Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - Duba Gyula: Örvénylő idő II. (regényrészlet)
mozó időnként megkérdezte Atyát, helyesen fogalmazza-e a válaszait, s ő ilyenkor bólintott, vagy a fejét rázta, de nem ismételte meg a mondatait, a nyomozóra hagyta, hogy újrafogalmazza őket. A falu embereiről és a szövetkezetről beszéltek. Atya őszintén felelt a kérdésekre, mindent elmondott, amit tudott, mert meg volt róla győződve, hogy nem mondhat hátrányos dolgokat a gazdákról, nem tud ilyenekről. Amit elmondhat, az szerinte inkább elismerés. Ilyen a munkátok, mondta Atya gondolatban a nyomozóknak, értem, hogy ezt kell tennetek, de rossz helyen kereskedtek! Az ablaknál álló nyomozó váratlanul szólalt meg, amikor Atya alig figyelt rá. A kihallgatás egyik hosszabb szünetében szólt, míg a fekete diktálta a maga szövegét. Szavai nemcsak váratlanok voltak, hanem idegenek is, mintha a férfi most jött volna a szobába, mintha eddig nem lett volna jelen, és nem tudná miről beszéltek. — Mikor találkozott utoljára Tatranskýval? Atya felkapta a fejét, nagyon meglepődött. Azt hitte, álmodik, vagy rosszul hall. Az írógép már nem kopogott, a három nyomozó feszülten figyelte. Meglepetéséből nehezen tért magához} nem értette, egyszerre hogyan vetődött fel a kérdés; ki az a Tatranský, töprengett egy pillanatig. Mintha lázálomból ébredne, s éppen gondolkodni kezdene. Az emlékezésre összpontosította figyelmét, hosszan kutatott utána, míg a múltból elébe lépett az író, ránézett hűvös, szürke szemével, majd elmosolyodott, és így szólt hozzá: — Hát újból találkoztunk, elvtárs? — Ö is mosolygott akkor, és így válaszolt: — Találkoznunk kellett, író elvtárs! — Ütni a fasisztákat. — Aztán üldözték a fasisztákat, majd azok őket, de a frontokon már nem találkoztak. Atya még hallott Tatranskýról, de többé nem látta őt. Később az újságban olvasta a nevét, onnan tudta meg, hogy magas állami tisztséget tölt be a fővárosban. Tanult, művelt ember, jő forradalmár, vezetőnek való. Tudják, hogy ismeri Tatranskýt. Honnan tudják? Miért érdeklődnek utána? (Folytatjuk 1 Nem állítom, hölgyem, hogy minden a bonton szerint történt, de a megerőszakolás szó talán kissé túlzás!
