Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - Duba Gyula: Örvénylő idő II. (regényrészlet)

De nem mondta ki hangosan, amit gondolt. Sajnálta, hogy a szemét sem hunyhatja le, mint az autóban, hogy ne lássa magával szemben a férfit, mert akkor a két lánctalpas traktort látná, ahogy a cukorrépával megrakott gumikerekű kocsit vontatják térdig érő sárban; későn ásták ki a cukorrépát, jöttek az őszi esők, és a két erős gép szenvedő állatok módján küzd a megpuhult, legyűrhetetlen, iszapos fekete földdel. Tömör sötét füstöt okádnak az erőlködéstől, mégis tehetetlenek, nem bírják elszállítani a cukorrépát. Ha a gazdák így dolgoztak volna, koldusbotra jutnak. Ezért hiába megy Nagybene és az öreg Král az esőben, hiába ássák ki az asszonyok szinte a kezükkel a hó alól a cukorrépát, mindenre ráfizetnek. A nép nem hibás, mondta magában a spanyolos, más a hibás, nem a nép. Ha lehunyhatná a szemét, a teheneket is látná, az állami költségen, gyorsan felépített közös istállóban; alacsony, hosszú hodály, huzatos, a tehenek soványak, nyomorultak, ahány, annyi fajta. Mintha tervszerűen a hosszú jászolok elé gyűjtötték volna a vidék minden rossz tehenét. Lapos a tőgyük, átlag egy liter tejet fejnek tőlük, a szőrük gubancos, ürülékük vastagon rájuk száradt, mert á csupasz betonpadlón feküsznek, nincs szalmája a szövetkezetnek. Aki látja, azt mondja: kecskék ezek, nem tehenek. .. Aztán Tyúkászt is látná. Csoportvezető, a gazdálkodáshoz nem ért, félszáz gyalogmunkásnak parancsol. Kivételez, és sokat iszik, semmit sem vesz komolyan. Minden tette felelőtlen, mert nem érti a dolgát, és ócsárolja a szö- vetkezetet; fel kellene robbantani, míg nem késő, mert ha már késő lesz, akkor a falu is tönkremegy vele! Sokan így látják, de legalább nyilvánosan nem mondják. De Tyúkász mondja, az átkozott, és röhög hozzá ... És látná a járási mezőgazdasági osztály néhány dolgozóját, ahogy Tatraplánon vagy szürke Skodán kijárnak a faluba, intézkednek és követelőznek, egymásnak ellentmondó termelési irányszámokat adnak, minden évben más fő terményt állapítanak meg. Egyszer a sertéstenyésztés a fontosabb, máskor a szarvasmarha-tenyésztés. Majd tejet és tojást követelnek. Most tanulják a nagyüzemi mezőgazdálkodás irányítását, nem tudnak hosszú távon gondolkodni. Időszerű követelményeket erőszakolnak, mindig a legfontosabb feladatokat. A napok és hetek szükségleteit kényszerítik arra a valóságra, amely a természet törvényeihez és egyetemes méreteihez igazodik... Ezért nem hunyta le Atya a szemét, tudta, hogy ha lehunyná, és magába fordulna, akkor már nem menekülhetne a régi emlékképek és az új látomások elől. Gondjai és kétségei lebírhatatlan gubanccal fogják körül, melyből nem szabadulhat. Néha talán széttágíthatná a bensőjében fonódó szálakat, de egészen széttépni nincs ereje. A fonalak nem szakadnak, a homály nem tisztul, nem világosodnak ki a képek ... Ez most más helyzet, mint az autóban, ilyenkor jobb, ha nyitva a szeme. Látnia kell a beszélők arcát.

Szemben vele a férfi egyszerre határozott és szűkszavú lett.

— Tegyél valamit, mert felelősségre vonunk! Tegyetek valamit!

Kezét nyújtotta, de nem kelt fel az asztal mellől. Várta, hogy Atya felkeljen, és kézfogásra hozzáhajoljon. Nem gondolta át ezt a gesztusát, ösztönösen érezte, hogy így kívánja a hatalom és a parancsolás lélektana.

— Töltsd ki a kérdőívet! — mondta búcsúzóul. — Add be, ahová kell! Ne makacs- kodj, csak belefáradsz. Semmi értelme . . .

— Hm ... és mit válaszoljak . .. miért akarok párttag lenni? — Már kajánkodott.

— Amit akarsz — felelte mogorván a komisszár. — De igaz legyen.

— Meggondolom, mit írjak, hogy igaz legyen... — A nyomozó is felállt, bólintott a járási vezetőnek, és ment Atya után.

— Velem jössz, öreg. Kissé még elbeszélgetünk.

Vendégségbe viszel? — morogta magában a spanyolos. Talán azt várod, hogy örvendezzek, és megköszönjem? Talán a kezed is megszorongassan érte? Azt várhatod.

Az autóban újra lehunyta a szemét, de az út nem tartott sokáig.

Kopár szobába vezették. Egyszerű berendezés: egy íróasztal, kis asztalkán írógép, három szék. A fekete nyomozó az íróasztalhoz ült, az írógép elé. A harmadik nyomozó az ablak előtt állt. Az ablak zárt, szürke udvarra nézett. Atyának magával szemben mutatott helyet a nyomozó.

Az írógépnél ülő ember papírt fűzött a gépbe.

A nyomozó a személyi adatait kérdezte Atyától, és a gépbe diktálta. Kopogni kezdett az írógép. Folyamatosan, egyhangúan kopogott, nagy szemű eső veri így a pléh ablak- párkányt. Rövid szünetekre elnémulva, majd újra felkattogva, kitartóan kopogott. A nyo