Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - Duba Gyula: Örvénylő idő II. (regényrészlet)
j ait állandóan ég felé emelve. A következő pillanatban eldördült a rövid sortűz, és a civil puhán oldalra dőlt, mint egy krumplis zsák. Negyedóra múlva megjött az indulási parancs, vezényszavak és lódobogás kíséretében kivonultak a városkából. Tankokkal támadták őket abban az ütközetben, s amikor az utolsó katona is maga mögött hagyta a várost, a halott civil még mindig a fal tövében feküdt. Később beszélték, hogy talán svéd újságíró volt, nem biztos, hogy kém, de akkor már közülük is sokan meghaltak, lekaszálták őket a fasiszta tankok géppuskái. Atyának repeszgránát szilánkja fúródott a combjába, mély sebet vágott rajta, mellyel kórházba került. Mellére horgadt fejjel, lehunyt szemmel ült az autóban, lezárt szemhéja mögött vörösesszürke vibrálásban régi tettek és harcok emléke hömpölygött alaktalanul. A go- molygásból néha határozott képek és alakzatok villantak fel, majd elenyésztek, olyan események újból átérzett, de határozott formát alig öltött emlékei, melyeket látott, átélt, melyekben részt vett, s amelyekben a megtapasztalt halál élménye lelke részévé vált. De ott az ellenség látható volt, a cél világos és egyértelmű. A parancs, mondta magában. Ott a tettek értelme egyértelmű volt: megsemmisíteni, aki szemben áll velünk. Mellére hulló fejjel, lehunyt szemmel ült, -uintha szunyókálna. A gondolatai lassan elfogytak, kiapadt a belső képek áradása, és helyüket fénytelen üresség foglalta el. Még erősebben összezárta szemhéját. Cigarettafüstöt érzett, semmi mást. Nem nyitotta fel a szemét, jobb az alaktalan üresség, jobb bensőjében a semmi, mint kívüle a látható valóság. Önmagába húzódott a spanyolos a világ elől, mellére esett feje minden irányban ingott, mozgott, mintha nem hozzá tartozna, s néha egész teste összerán- dult a gépkocsi döccenő ugrásaitól. A nyomozók szótlanul ültek mellette, nem törődtek vele, mintha ott se lenne. Majd egyikük ránézett, és társa felé fordulva kacsintott; elaludt az öreg. .. Mosolyogtak. De Atya nem aludt, csupán lehunyta a szemét, hogy a látható dolgokkal ne kelljen foglalkoznia. A járáson már ismerte a folyosókat, az emeletre vezető lépcsőt és a szobát is. A férfi most is az íróasztala mellett ült. Papírokat tanulmányozott, amikor beléptek, éppen csak felnézett. A fekete nyomozó a szobában maradt. A járási vezető kezet nyújtott Atyának, és hellyel kínálta őt magával szemben. A nyomozó oldalt ült, és figyelte a spanyolost. Atya sapkáját a térdére téve várt. Úgy érezte, hogy a komisszár most kevésbé közvetlen, mint amikor először találkoztak a járáson, a tekintetében is merevséget érzett. Azonnal a tárgyra tért, nem húzta kérdezősködéssel az időt. Komoly volt, számon kérő s kissé fenyegető. — A falutokban bajok vannak, tönkremegy a szövetkezet. .. Rólad meg azt hallom, véded az osztályellenséget. Mintha nem látnád, ki az ellenség. Talán romlik a szemem, mondta magában dacosan Atya. Régen jól láttam az ellenséget, ma pedig nem látom, lehetséges ez? ... De nem szólt, még várt. — Fizetésképtelen a szövetkezet, ebben a hónapban nem lesz előleg, és a kővetkező hónapokban se lesz. Nem fizethet a szövetkezet, míg nem terem valami, amit eladhattok. Kimerítettétek a hitelkereteket, koldusok vagytok, elvtárs! — A szövetkezetei nem én vezetem. — így kezdte a forradalmár a védekezést. — Nekem mondod, hogy koldusok vagyunk? Nem én szórtam szét a szövetkezet pénzét, komisszár! — Te a falu minden dolgáért felelsz. Ne bújj ki a felelősség alól! — Egyedül felelek? — Nem egyedül. De felelsz. Mindenütt ott vagy, látod az eseményeket, tudod, mit akarunk. Ismered a céljainkat, és vállaltad őket. Közénk tartozol, mégsem teszel semmit. Véded az osztályellenséget. Megmondom neki, mondta magában Atya, megmondom neki, mert itt az ideje, hogy megmondjam. — Nem tudom, közétek tartozom-e. De inkább úgy gondolom, hogy nem. Tagkönyvet nem adtatok. A mezőgazdasági osztály vezetője kitartóan nézte őt, és várta, hogy folytassa. — Negyvenhatban elvettétek a tagkönyvemet, és nem adtátok vissza... — Kérted az újrafelvételedet? Kitöltötted a kérdőívet?
