Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - Tóth László: Topográfia (versek egy ciklusból)
rég beáztak. S az a kiáltás sem kukorékolás lesz, hanem — nyerítés. Jól tudod, addig ... Jól tudod, addig él mindegyik versed, míg meg nem írod. Míg rájuk nem zárod a szavak, a nyelv- és verstani szabályok koporsófedelét. Addig: egyetlen zsongás mind, egyetlen sejtelem. Addig: ezernyi élet s ugyanannyi forma. Azon túl inkább hasonlatosak a nyulakhoz, melyeket önkezeddel vágtál fültövön; a halakhoz, melyeknek önkezeddel törted be koponyacsontját; a jércékhez, melyeknek önkezeddel nyitottad meg gigáját; az emsékhez, melyeknek önkezeddel döftél kést a tokájába. S miként visszajárnak olykor az önkezeddel fültövön vágott nyulak, és fültövön vágnak; az önkezeddel fejbe csapott halak, és betörik koponyacsontodat; az önkezeddel elmetszett gigájú jércék, és megnyitják gigádat; az önkezeddel leölt emsék, és kést döfnek tokádba — visszajárnak az önkezeddel megírt versek is. És megírnak. Csak ne csodálkozz! Ki magyarázgatta nekem itt kilenc hónappal ezelőtt a harkály és a menyét közti különbséget?
