Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - Duba Gyula: Eklekticizmus?
De előfeltétele annak a világnyltottságnak is, melyet Tőzsér Árpád kér számon irodalmunktól. S talán nem Is csak előfeltétele, hanem már a megvalósulása is. Olyan nyitottság ez, amelyben tanulékonyság, széles látókör keresése, öntudatból fakadó példakereső és összehasonlító kitekintés fejeződik ki. Mindez az eredményes szellemi jelenlét biztosítéka — vagy az lehet! — számunkra. Sikeres harmóniáját csupán elvi kizárólagosság, ilyen vagy olyan jellegű türelmetlenség áshatja alá. Biztosítéka pedig a teljességre való törekvés, olyan harmonikus teljesség akarása, amelyben az esztétikai telítettség etikai céltudatosságot és a kísérletező képzelet munkájának közösségi méreteit tételezi fel. Irodalmunk és szellemi tájékozódásunk nyitottságának mai számlájára csupán annyit jegyeznék meg, hogy viszonylag ösztönösen, a fogyasztó — befogadó — gesztusával nyúl a világ dolgai felé. Mintha kevéssé válogatna, értékelne, inkább elfogad és befogadókészségén nincs mindig a tudatos kritikai értékelés szűrője. Ahhoz, hogy alkotói adottságaink jobban érvényesüljenek, nyitottságunkat tudatosabbá kell tennünk és céljaink szerint megszervezni, hogy a belőle születő eredmények fokozottan tükrözzék a ml sajátos jegyeinket.
