Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - NAPLÓ - Cselényi László: RADAR II.

az ősi árja népek a távoli sarkvidéki jelenségekre vonatkozó konkrét ismeretek birtokába. (Megjegyzendő, hogy a szerzők szerint az „árja” elnevezés csak az indo- iráni törzsekre és népekre vonatkoztatható, semmiképpen nem az európaiakra). Továbbá: „A finnugor és indoiráni nyelvek közötti számos lexikai egyezés nem genetikai összefüggésről árulkodik, hanem a finnugor és árja törzsek közötti mély, hosszantartó és sokoldalú kapcsolatokat bizonyítja” — állítják a szerzők. A finnugorok például minden bizonnyal „déli sztyeppei szomszédaik révén ismerték meg a háziasított lovat” (az ugor nyelvek, tehát a magyar is, közös eredetű lótenyésztési szókinccsel rendelkeznek). Az árja — finnugor kulturális érintkezés hosszú folyamata egyébként ugyancsak hatott az indoiráni mitológia „északi ciklus”-ának kialakulására.

Mindezek után határozott választ adhatnak a szerzők a föltett kérdésre, hogy honnan vették az árja törzsek a sarki országokra vonatkozó értesüléseiket. Északi szomszédaiktól kölcsönözték őket.

Ilyen messze jutottunk hát őstörténe- tünk-költészetünk után való bolyongásunkban. Amint láttuk, nem volt könnyű utazás. S kalauzaink e bolygó út nyomán? Ősi legendák a tudomány szolgálatában, ahogy a kötet utolsó fejezetének a címe mondja.

„Ezeknek az ősi legendáknak az elemzésére alapozott következtetések révén számos más, történeti jellegű, fontos végkövetkeztetésekhez juthatunk — állítják a szerzők — Mindenekelőtt pontosabban körülhatárolhatjuk az ismeretlen árja őshazát”. Szerintük Délkelet-Európa, Kazahsztán és Dél-Szibéria sztyeppevidéke jöhet számításba. Egyrészt. Másrészt: „Abból a hatalmas kiterjedésű területből, ahová napjaink tudománya helyezi az árja őshazát ilymódon (t. i. hogy „az ősárja mitológia” „északi ciklusa” csak olyan helyeken alakulhatott ki, ahol nagy kiterjedésű területen folynak észak-déli irányban a folyók s a földfelszín észak felé magasodik”) csak Délkelet-Európának a Dnyepertől az Urálig húzódó területei jöhetnek számításba . . . S „Bár a későbbiekben eltérően alakult eme országok népeinek története, az eppikus hagyomány több száz év távolából is korunkig közvetíti ősi múltjuk emlékét”. Cse^ László

Csák Máté, epoxid, 1979