Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - ÉLŐ MÚLT - Dobos László: A Sarló

indító elgondolásokat, izgalommal, érdeklődéssel, s gyanakvással is. Talán a már beidegzett óvatosság teszi — lesem, számolnám a „sarlós gondolkodás” esetleges elcsúszásait, ficamait. Várom, mikor és honnan csírázik ki az értelmiségi élet kísértése. A csábítás nagy — a csehszlovák társadalom politikai, szociális, történelmi és nemzetiségi ellentmondásokkal terhelt. Telve van feszültséggel; sokféle párt és számtalan tömörülés bizonygatja vezetésre hivatottságát. Az eszmei kavargásban a sarlósok a progresszív fejlődés útait keresik. Fogalmazásuk, irányulásuk egyértelmű: „A szakintelligenciának a maga praxisa érdekében magáévá kell tennie a proletariátus élet- szemléletét, a marxizmust, tehát szocialistává kell válnia.”

Az építészek programjavaslatából:

„A körülmények kényszerítették, hogy kilépjünk az akadémikus szakelzárkózottságból, és az építészet fejlődését és visszafejlődését, kibontakozását és elferdüléseit tágabb szemszögből nézzük, mint az anyag és formák vizsgálása, matematikai formulák és talajtalan esztétikai spekulációk.”

Programjavaslatot terjesztenek elő a csehszlovákiai m&gyarság népegészségügyének szociográfiai módszerű, rendszeres feldolgozásáról; az orvosok és orvostanhallgatók szervezett teendőiről, társadalmi elkötelezettségéről. „A szaktudás és a főleg falusi magyar nép egészségügyének szembeállítása s az ellentmondás analízise csakis a proletariátus oldalára vezetheti át a fiatal orvosnemzedéket...” — írják.

Érdemes idézni Csáder Mihály orvosnak a kongresszushoz intézett leveléből: „Nincs egyetlen foglalkozás sem, amely hivatásánál fogva annyira szociális jellegű, mint az orvosé. Hiszen minden orvosi beavatkozás a szó tágabb értelmében az egyén vagy a társadalom szociális érdekeit szolgálja.”

A pedagógusok helyzetét s küldetését összegező vitagyűlés pontjaiból: „A kisebbségi magyarság új pedagógiája érdekében elsősorban oly magasfokú pedagógiai szakértelmiségre van szükség, amely a marxizmus elméletének alapján állva a legmodernebb lélektani, nevelési és szaktárgyi ismeretekkel rendelkezik.”

Dobossy László e témára vonatkozó előadásában ez olvasható: „Aki ma, a legkiélezet- tebb osztályharc korszakában, a nevelésnek a társadalomtól és politikától való függetlenségét hirdeti, (...) az vagy gonosz, vagy ostoba.”

Az írók programjavaslatából: „Célunk a művészi alkotás teljes funkcióját felfedni. Dokumentációs irodalom, szocialista világszemléleti irodalom, harcos proletárirodalom, marxista irodalomkritika és szociológia.”

A művészek-képzőművészek programjavaslatát Lőrincz Gyula ismertette: „A modern művészfiatalság nem akar a mindennapi élettől és a közszükségletektől távol álló kaszt lenni, hanem a dolgok praktikumából adódó művészeti tömegigényeket akarja kielégíteni.”

A Sarló kongresszusa a képzőművészet öt ágának eszmei alapjait és ezek küldetését vázolta fel: szociofotó, politikai rajz, montázs, színkonstrukció és kollektív tipográfia.

A harmadik nap előadásai és vitái a népi kultúra, valamint a proletárkultúra helyzetét elemezték. Érdekes és jellemző a következtetések vonala; a népi kultúra, polgári kultúra és proletárkultúra történelmi összefüggésében különös hangsúlyt kap a születendő proletárkultúra. Ezt tükrözi a vitanap befejezéseként elfogadott kultúrpolitikai program is:

1. a népi kultúra minden emléke és maradványa felgyűjtendő;

2. pontosan regisztrálandó a giccskultúra szerepe a csehszlovákiai magyarság életében;

3. a harcos proletárkultúrát a Sarló a következő konkrét formában szándékozik kibontakozásához segíteni: munkáslevelezés, faliújság és üzemi újság, szavalókórus, proletárszínjáték, ének- és zenekultúra.

Kelet-európai kérdés — ez volt a negyedik nap megbeszéléseinek tárgya. A Sarlókongresszus legsúlyosabb napja — így érzem. E napon üdvözli a Sarlót a DAV képviseletében Ján Poničan, a cseh munkásság s a forradalmi értelmiség nevében pedig Julius Fučík: „A magyarok nemzeti felszabadulásáért nemcsak önök harcolnak, magyar intellectuelek a magyar proletariátus soraiban, a magyarok nemzeti felszabadulásáért küzdünk mi is ...”

Klasszikus, tiszta fogalmazás Fučík minden szava. Népek iskoláinak homlokzatára való mondatok. E találkozás ritka történelmi pillanat is; nemzetek, kisebbségek közös