Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - ÉLŐ MÚLT - Dobos László: A Sarló
völgyébe, Gömörbe és Bodrogközbe, a Felső-Tisza vidékére s a Vihorlat ukránok lakta tájaira. Tájélmény, emberélmény, s ami a legfontosabb: az élet szociális élménye. Ebből nőnek a gondolkodtató felismerések: földmunkásnyomor, éhségvidékek, proletarizálódás, kispolgáriasodás — új minősítő fogalmak kerülnek a jelentésekbe, cikkekbe, emlékezésekbe. A sarlósok háború utáni nemzedékélményét első szinten a líra fejezi ki és fogalmazza meg. Elsősorban Győry Dezső költészete. Az indulásnak, a kibontakozásnak azonban ez csak az egyik megnyilvánulása, a másik ág a szociográfia: a társadalmi jelenségek tudatos vizsgálata és figyelése. A valóságanyag szüksége, a szociális ember meglátása és felmutatása. Érdekes összevetés: a Sarló kibontakozása és irodalmunk második világháború utáni indulása. Másodszor is a líra bont zászlót, viszont a szociológiai gondolkodás negyedszázad múltán sem kapott olyan szerepet, mint a termékeny Sarló-esztendőkben. Miért? A Sarló-mozgalom vezetőinek és résztvevőinek ez is időtálló okossága: a szociális ember felismerése. Móricz Zsigmond méltán írhatta e fiatalokról: „... nekik tehát szükségszerűen egy új magyarságot kellett kitermelniük magukból. Egy szociális és kulturális magyarságot. Ők már semmit sem tudnak az extra Hungáriám jelszavából. Ők már nem mondják, hogy Magyarországon kívül nincsen élet, s ha van élet, az nem élet. Ők már így látják, hogy a magyar világon kívüli élet okosabb és emberségesebb lett.” Paradoxon, s talán a Sarló-nemzedék történelmi elégtétele is: mozgalmuk időben megelőzte a magyarországi, romániai és más országbéli hasonló mozgalmakat. A Sarló ténykedésének egymás utáni szakaszai: továbblépések. Kiterjedések. A mozgalom legmagasabb, kristályosító pontját az 1931-ben megtartott kongresszus jelzi. Az összejövetel a csehszlovákiai fiatal magyar baloldali értelmiség legjobbjainak felvonulása volt. Manifesztáció. Programfogalmazás. „A Sarló első nyilvános kongresszusa szimbolikus esemény a fásult és szétbomlás előtt álló magyar életben. Az egyetemes európai és sajátos magyar világ történeti átalakulása tükröződik abban, hogy összejöttünk a magyar nyelvterület minden részéről Ke- let-Európa válságának megbeszélésére ... Ebben a helyzetben kivételes jelentőségű az a tény, hogy a magyar nyelvterület feszült dermedtségében akadt egy fiatal entellek- tüelekből álló csoport, amely tévedéseiből és küzdelmeiből kiemelkedve eljutott a marxista történetszemlélethez” — olvashatjuk a kongresszus megnyitó beszédében. Ötvenegy küldött öt napig ülésezett. Az első nap megbeszéléseinek tárgya: a csehszlovákiai magyarság helyzete. Ennek kapcsán ismertették a Sarló „nyári vándorlásainak” eredményeit: szociográfiai előadások elemezték Szlovákia gazdasági helyzetét, kiemelve a földkérdés súlyosságát a csehszlovákiai magyarság életében. Az e kérdésről elhangzott beszámolókból idézünk bizonyításul: „A földkérdés Szlovenszkón és Kárpátalján különösen nagy fontosságú. A lakosságnak több mint a fele az agrártársadalomhoz tartozik. Ez az óriási tömeg, majdnem kétmillió ember, nem képez azonban egységes osztályt, hanem mély szociális differenciák hatják át. .. Egyik csallóközi vándorunk jelenti Nagymagyar környékéről: Ha megtudnak a környéken valami munkát, készek éjfél után 2 órakor fölkelni, és 20 kilométert gyalogolni, hogy valahogy 8 Kč napszámhoz jussanak . . .” A csehszlovák földreform nem adott földet a kisparasztnak és földmunkásnak.. . „A cseh és szlovák telepek és maradékbirtokok egész láncolata teremtetett meg Pozsonytól Nagyszőllősig. Legtöbbnyire az agrárpárt vezető embereinek és pártfogoltjainak birtokai s a volt légionisták granicsár-telepei ezek.” A gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a Sarló vezetősége indítványt terjesztett elő egy szociográfiai intézet alapítására. Azaz megfogalmazódik az intézményes megoldás gondolata. A második napon a csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése képezi az előadások s a vita tárgyát. Külön vitagyűlések foglalkoznak a mérnökök, orvosok, tanítók, írók, művészek mozgalmának szervezési és programkérdéseivel. Ez is kiterjedés, továbblépés: a Sarló önmaga vonatkozásában is kilép a diákmozgalom kereteiből. Keresi társadalmi helyét, vázolja az értelmiség szerepéről, kötődéseiről, szervezettségéről kialakult elképzeléseit. Ojraolvasom az egyes témákról mondott vita
