Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - ÉLŐ MÚLT - Dobos László: A Sarló

EETíSrZĽSF Dobos László A SARLÓ Nagy nemzedék előtt kívánok tisztelegni: több mint fél évszázada alakult a Sarló. 1928 augusztusában Gombaszögön — Rozsnyó alatt, a Sajó völgyében — fiatal magyar értelmiségiek táborozó sereglésre gyűltek. Cserkészek és volt cserkészek itt változtat­tak jelet: a cserkészliliom helyébe sarlót varrtak zászlajukra. A szimbólumváltás törté­nelmi jelentésű kristályosító pont. Irányváltozás. Itt kezdődik egy nemzedék bámula­tosan gyors nagykorúsodása. Innen keltezhetően erősödik a Sarló mozgalommá. Polgári radikalizmustól a marxizmusig, romantikus népszemlélettől a munkásmozgalomig — ez a megtett út. S mindezt huszonévesen cselekedtek; „a mozgalom indulásakor több­ségük még nem volt húszéves, és megszűnésekor nem haladták túl a 25-öt...” Ez évben ünnepeljük a Sarló-kongresszus ötvenéves évfordulóját. Búcsúzó nemzedék — Balogh Edgár, a Sarló szellemi vezére és szervezője nevezi így saját magukat. Kiszárad a szám. A Sarló utókora vagyok: olvasom, egyeztetem e „bú­csúzó” nemzedék életrajzát s önmagam ifjúkori bizonyítványát. S kérdem: mit ér ez az örökség? Gondolkodásuk, tetteik és magatartásuk tanulsága? Ereklyévé fényesednek? Ünneplések és megemlékezések tárgyaivá válnak? Avagy más körülmények között bele­kerülnek a természet és történelem nagy és kiszámíthatatlan ismétlődéseibe? Fábry Zoltán írja: „Csak az a hagyomány, ami útmutató erkölcsi többlet.” Ez a sarlósokra is érvényes, gondolom. Komor történelmi színfalak, nehéz, súlyos események zuhataga: háború, a Monarchia bomlása, a Tanácsköztársaság, az utódállamok létrejötte — ez a Sarló-nemzedék belé­pője. Ezeréves illúziók hullnak a porba, foszlanak nosztalgiává, majd semmivé. Hasonlóan komor a társadalmi színfal is: Csehszlovákia, az új államalakulat belső képlete. Ellentmondásai: polgári demokrácia, a cseh burzsoázia szinte gyarmatosító szerepe, a társadalom szociális feszültségei, a munkásmozgalom, a kommunista párt küzdelme, a nemzetiségek... A magyar nemzetiségi társadalom belső kuszáltsága: Budapest és Prága eszmei, helyzeti távolsága. S ebben a sokféleségben kellett válasz­tani, eligazodni: tudatosítani, felismerni a helyzetet. A Sarló nemzedékének okossága az új történelmi-társadalmi valóság felismerése és tudatosítása. Az előrenézés. A beilleszkedés egy új állapot összefüggésrendjébe. 1928 augusztusában a sarlósok már programot fogalmaznak Gombaszögön: fiatal értelmiségiek társadalmi és művelődési programját. Célja az ismeretszerzés, a vidék­járás. Gombaszög regösjárással folytatódik, „vándorok” kelnek utakra. Falvak és kisvá­rosok életét figyelik, jegyzik. Társadalmi ismereteik forrása így lesz a tapasztalás — a legjobb eligazító. A romantika egyre reálisabb formává tudatosul. Szociográfus vándor­csoportok teregetik a magyar vidék, a „kisebbségi társadalom” új térképét. 1931 augusz­tusában nyolc csoport indul útnak: a Csallóközbe, a Vág és Zsitva vidékére, a Garam

Next

/
Thumbnails
Contents