Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - LÁTÓHATÁR - Vladimír Kolár: Nyaralás (elbeszélés]

— Mond] már te is neki valamit! Hogy nem szégyelli magát! A bibliában tán nem ez áll: „Ne botránkoztasd meg anyádat, apádat és nővéreidet!”? Még ennek a gyereknek is meg akarjátok mutatni azt a Szodomát és Gomorát? Örökre elveszítené a lelki nyugalmát.

Anyu is csak nevet rajta.

— Nagyikám, mióta lett ilyen istenfélő? Nincs róla tudomásom, hogy valaha is járt volna templomba.

— Hogy a bibliát Ismerjem, ahhoz nem kell vallásosnak lennem. Arról szó sincs. Csupán azt mondtam, amit mindenkinek illene betartania.

A nagyinak igaza van, a szüleim tévednek, ha azt hiszik, hogy levetkőzöm előttük. Anyut a világ minden kincséért sem engedném be magamhoz, ha fürdőm, hogy lásson anyaszült meztelenül. S akkor még idegen lánykák előtt vetkőzzem le, hogy kinevessenek? Ezt nem gondolhatják komolyan.

— Alighanem magánál a bibi, nagyikám. Azok a csacsi előítéletek! Mi lehet egy emberi testen erkölcstelen, azt mondja meg nekem. Hadd lássa a gyerek az életet olyannak, amilyen, ez még mindig jobb, mintha meztelen nők képeit nézegetné vagy más fajtalanságon csámcsogna. A maguk álszenteskedő nevelése tényleg gyagyát csinálhat az emberből.

— Legalább a gyerek előtt hallgatnál erről! Az ilyen beszéddel is csak rontod. Én mondom neked, hogy az ilyen pubertáskorban ez a legjobb megoldás.

Már megint pubertáskorút csinálnak belőlem, ennek borzasztóan örülök. Csakhogy végre áll a sátor. Kicsomagolunk néhány dolgot és lepihenek. Hadd vitatkozzak ki magukat. Azok közé a meztelenek közé úgyse megyek el. Ahogy felébredek, uzsgyi a tengerhez, a fürdőnadrágom már rajtam van. Kár, hogy kiment a divatból a „fecske”, azt sokkal könnyebb fölvenni, ha nincs hová bújni.

Még ötven kilométer a határ. Apu szitkozódik, mert belement egy gödörbe, csoda, hogy a kormányt nem rántotta ki a kezéből a nagy zökkenés. A nagyiról lecsúszott a pokróc- Megigazítom, s a nagyit odébb tolom a saját felére. Egy kicsit az én felemre dőlt. Csak már Szlovákiában lennénk!

Hogy a szüleim mégis elmentek a nudista strandra, a nagyi nem tudta megbocsátani. Csak este, akkor is úgy lökött eléjük valamicske ételt, s napokig nem szólt hozzájuk. Én nem árultam volna el őket, apu maga újságolt el neki mindent. Hogy milyen mesés volt, s hogy lesüttette a fenekét! Meg hogy a nők közül anyunak volt a legszebb melle.

Én nem mentem be velük, kint maradtam a pénztárnál. Tényleg mindenki meztelen volt, anyu is, apu is. Olyanforma lánykák, mint az osztálytársaim, nyugodtan levetkőznek, nem számít nekik, hogy látják őket. Ott illegnek-billegnek, szökdécselnek a hálónál, egészen közel mentem hozzájuk, kiabáltak rám és fejest ugráltak a tengerbe a labdáért, csapkodták a vizet maguk körül. Magam is bemerészkedtem a vízbe, a fürdőnadrágom is levetettem a víz alatt, nem lehetett látni semmit, s amikor úszni kezdtem, olyan különös, szinte kellemes érzés fogott el, mintha súlytalan lennék. Az úszómester is meztelen volt, sapkában és látcsővel a nyakában, úgy mászkált a fürdőzők között, hatalmas, hájas pocakja annyira lelógott, hogy semmit sem lehetett látni. Egy másik meztelen férfi fagyit árult, egy adag leesett neki, éppen a ... A víz alatt visszavettem az úszónadrágom, aztán egy kicsit messzebb úsztam és ott várakoztam anyura meg apura.

— Én mondtam neked, kezdte apu, ahogy meglátott —, semmi rendkívüli nincs ebben. Nyugodtan jöhettél volna velünk. Az embereknek eszükbe sem jut, hogy valami természetelleneset lássanak benne. Nyugodtan fürdenek, napoznak. Megnézik a szép lányokat is, azok meg a valamirevaló férfiakat. Ez minden, semmi perverzitás, amivel a nagyi Ijesztget.

Mégsem lehet ez egészen normális dolog, ha a kempingig egész úton erről folyik a beszéd. De ha apu úgy gondolja, hát legyen. Bár inkább elvihetnék egyszer autóval a nagyit, hadd lássa közelről a tengert. Egyre csak a sátorban vagy a fa alatt üldögél, olvas vagy főz, néha ki is lötyköl ezt-azt, leginkább a fehérneműt, amit hoztunk. Ű nem szól, hiszen apu itt még nem ment autóval sehová, hagyja, hadd kaptassunk föl lógó