Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - LÁTÓHATÁR - Ľuboš Jurík: A gyerekkocsi (elbeszélés)
A GYEREKKOCSI A tenyérnyi udvaron, a fáskamra és az üres kutyaól között, egy ócska, mély gyerekkocsi állt. A fáskamrát Jonáš félig elkorhadt deszkákból tákolta össze, két ketrecben két pár nyulat tartott itt, melyek időnként nagyokat dobbantottak s édeskés bűzzel árasztották el az udvart. A szlnehagyott kátránypapírral bevont kutyaól előtt rozsdafoltos tál feküdt, fenekén odaszáradt levesmaradékkal. Nagyon ritkán ebből evei t Jonáš macskája, mely olyan sovány volt, hogy majd ketté szakadt. Az udvaron sekély tócsák maradtak vissza az éjszakai eső után és lapos kövek hevertek szanaszét, ezeken jutott el Jonáš a házból a vécére. A fehérre meszelt házikó alacsony volt, ablaka keskeny, ajtaja alatt ujjnyi rés; zsindelyteteje alatt fecskék fészkeltek. Jonáš két telezsúfolt szobában lakott. A konyha berendezését egy fehér kredenc, a tűzhely, egy asztal, két szék, egy lőca, egy polc és egy vizesputtony alkotta. A falon falvédő, ezzel a hímzéssel: „Ki korán kel, aranyat lel”. Ez Jonáš felesége után maradt itt. A másik szobában egy ingatag kanapé meg egy szekrény állt, ebben tartotta Jonáš elnyűtt ruháit, továbbá egy asztalka, virágcseréppel a tetején meg egy könyvszekrény, amelyből Jonáš időnként kivett egy-egy elrongyolódott képeskönyvet és lapozgatott benne. Mindkét szobát ugyanaz a szag töltötte meg, melyet Jonáš is árasztott magából; sokféle szag keveredett itt: egy kevés naftalín a penészes falak bűzével, az állott víz a fokhagyma meg a porosodó régi könyvek szagával, s talán még az a plüssabrosz is árasztott magából valamilyen szagot, mellyel a kisasztal volt leterítve. Jonáš kiemelt egy kenyérhéjjal teli papírzacskót a kredencből, kiment az udvarra, odaszórt belőle egy keveset a nyulaknak, majd bezárta a ketrecajtót és kis ideig nézte, hogyan rágcsálják a nyulak a kenyérhéjat és hogyan bámulják őt piros szemükkel. Aztán a papírzacskót a kenyérmaradékkal visszatette a kredencbe, majd kiment, bezárta az ajtót, és a kulcsot felakasztotta a szemöldökfába ütött szögre. Fejébe nyomta átzsírosodott sapkáját, és tenyerével végigsimított ősz kefehaján. Azután megragadta a gyerekkocsit, kitolta az utcára, és bereteszelte a kiskaput. Kora reggel volt, meleg és szép reggel. A dombtetőről, ahol lakott, beláthatta az egész utcát, melyen a trolibusz villanyvezetéke futott, láthatta a háztetőket és a Hegyiliget fáit. Az utca enyhén lejtett, így Jonášnak csak tartania kellett a kocsit, ĽUBOŠ JURÍK a fiatal szlovák prózaírónemzedék tehetséges képviselője. 1947-ben született Érsekújvár ott. A Komenský Egyetem Bölcsészkarán újságírást tanult. Jelenleg a pozsonyi Nové slovo kulturális rovatának munkatársa. Prózaíróként korunk mindennapi problémái foglalkoztatják, elbeszéléseiben főként városi témákat dolgoz fel. Művei: Na Poľnej ulici [A Mező utcán, novellák, 1973), Dlhá namáhavá cesta [Hosszú fárasztó utazás, elbeszélések, 1975), Emigranti (Emigránsok, regény, 1977). A gyerekkocsi című írását A Mező utca című kötetéből vettük. Ľuboš Jurík
