Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - Duba Gyula: Örvénylő idő (regényrészlet)
Zavart érez, amikor beszélni kezd, mintha szégyenkezne, hogy tanít. — Tizedes törtekkel számolunk. — Krétát vesz a kezébe, és a tizedes törtek szorzására a táblára ír egy példát. A kicsik nézik, a nagyok füzetükbe írják a példát, és beszorozzák. — A tizedesvesszőt hová tesszük? — Várja, hogy jelentkezzenek. Nézi őket, és vár. Aztán megszólal: — Fodor! Vonakodva, esetlenül áll fel a kamasz, mintha sértené, hogy fel kell állnia. Másodikos volt a front őszén, most ötödik osztályba tette őt. Harmadikba nem teheti, mert majdnem felnőtt, bár éppen csak írni és olvasni tud. Dudás és Jolán negyedikesek, ők jól írnak, és folyékonyan olvasnak. Felsőbb osztálya nincs, a többieket negyedikbe, harmadikba és másodikba osztotta be a koruk szerint, bár mindannyian idősebbek. Az elsősök között is vannak nyolcévesek. Nem írnak még, és nem olvasnak, tanulják az ábécét. Néhány másodikos éppencsak ismeri a betűket, a harmadikosok írnak és olvasnak, tudják a kis egyszeregyet, és tanulják a szorzást és az osztást, a negyedikesek és ötödikesek törtekkel is számolnak. — Honnan tudnám? — Fodor a vállát vonogatja. — Honnan tudnám, hová tegyük a tizedesvesszőt. — Jolán! A lány nem áll fel, úgy mondja: \ — Nem tudom! — Tudja valaki közületek? — Dudást nem kérdezi, majd a következő feladatnál, gondolja. Senki nem jelenkezik. Folytatja. — Megszámoljuk, hány tizedes szám van a szor- zandóban és a szorzóban, és a szorzatból annyi számot vágunk le a tizedesvesszővel, amennyi tizedes a szorzandóban és a szorzóban volt... Ismételd el, Dudás! — Megszámoljuk, a szorzandóban és a szorzóban hány tizedes... — Elhallgatott, láthatóan belezavarodott. — Minek tudjam? Minek az nekem? — A többiek kíváncsian néznek, és várnak, de helyeslés van az arcukon: minek az Dudásnak? Úgyis a legerősebb, csak Fodor bír vele. — Talán traktoros leszel, Dudás. Tizedes számokkal mutatod ki a napi teljesítményedet. Ha nem tudsz tizedes törtekkel számolni, azt sem tudhatod, mennyi pénz jár a munkádért. Becsapnak, Dudás. — Nem leszek traktoros. Gyalogmunkás leszek. Vagy kocsis. — Mogorván ellenkezik. — inkább kocsis leszek. A gyerekek nevetnek, ő is mosolyog. Igazad van, mondja magában, még sincs így jól, miért nem akarsz traktoros lenni, Dudás? Aztán arra gondol, hogy közönséges törtekkel és tizedes törtekkel számol, a plusz bé a négyzeten és á négyzet plusz két á bé plusz bé négyzet, de á plusz bé a köbönt már nem tudja emlékezetből. A gyökvonás ingatag talaj a számára, algebrából pedig semmilyen vizsgát nem tenne le. Megtanulják tőle, amire a faluban szükségük lesz, többet nem tud adni, nincs miből. De a gyakorlati számtanra, az alapműveletekre és a mértanra megtanítja őket, meg a területszámításra és űrmértékekre is, aztán néhány verset is megtanít még Fodornak és Dudásnak meg Jolánnak. A többieknek talán több verset is. És elolvastat velük könyveket; annyit ad nekik, amennyit tud, magának is kevese van a tudásból. Amíg ezeket gondolja, kétség s szinte tapintható félelem szorongatja: hogy mer vállalni ilyen felelősséget, olyan ez, mint a csalás. Becstelenség. A gyerekek szeme bizalommal néz rá, mint régen az övé a tanítójára, mint minden gyerekszem minden tanítóra, várakozóan fénylik tekintetük; nagy felelősség, mondja magában, hogy merem...? Dudás bámul rá, némán áll, egy pillanatra megállt az idő. Aztán kivágódik az ajtó, pára tódul be rajta, és szürkésfehér gomolyában, kopogtatás nélkül belép Jocó. Arca piros, liheg a dombra való kapaszkodástól. Havas a térde, bizonyára elesett. A tekintetében bárgyú fontoskodás dölyfe ül, tudatában van, hogy amit mond, végtelenül fontos. Becsapja maga mögött az ajtót, nagy hangon beszél, már az ajtóból kiáltja, mintha szavalna: — Hallod, Nagybene... aszonta a Piškovič, hogy rögtön gyere, hogy frisko siess a községházára, mer hogy be kell hajtanod a faluban a tojást! A gyerekek újból nevetnek, Dudás leül, befejezte a felelést. A kamaszok egymáshoz hajolnak, és suttognak, Jocó megjelenése vidámsággal töltötte el őket. — Hej, te Jocó — kurjant rá Fodor fesztelenül —, nem fázik a füled, Jocó?
