Irodalmi Szemle, 1981

1981/1 - LÁTÓHATÁR - Rúfus, Milan: Források keresése

elég nyomorúságot láttam magam körül. A szomszédék, a községi pásztorék a földöm aludtak, s elő-előfordult, hogy patkányok rágták meg a gyerekek lábujjait. Ilyesmit persze manapság már nem látok, és nem is akarok látni. Gyakran láttam, hogy ebéd után megjelent nálunk a szomszédasszony, köténye alatt lábassal: nocsak, kóstolják meg, mit főztem mára. Ezt ma már szintén nem látom, pedig szívesen látnám.

Én azonban nemcsak ilyen szembesítések kedvéért járok oda, jóllehet ha már ott vagyok, nem térhetek ki előlük. Az eltérések túlontúl szembe ötlenek. Valami ösztön űz oda, mint az erdő vadjait a forráshoz. Fölfrissülnl, s újra fölfedezni valódi képemet. Mindnyájunk valódi képét, társas közösségünk valódi képét. A mód, ahogyan a hétszil- vafás nemesek a kutyabőrön vagy legalább a biblia „pergamenjén” a családfájukat dédelgették, nem csupán komikus dolog volt. Én közösségem családfáját kutatom, csábít, hogy ki volt, hogy jobban értsem, mivé lett. Meg az, hogy mivé lehet. A szegénységnek is van családfája, igen-igen gazdag, de neki nem volt ideje, hogy foglalatoskodjék magával. Csak annyi volt, hogy alkalomadtán bejegyezték a kalendáriumba: Mišo fiunk született. Vagy: Megborjazott a tehenünk.

Leginkább az tart bűvöletében, hogy a szegénység minden embertelen anyagi hátráltatás ellenére is meg tudta őrizni gyönyörű emberségét. Ez a titok izgat engem. Ide járogatok erőt gyűjteni, ha úgy érzem, hogy túlontúl gyönge vagyok helytállni a jelennel szemben.

Itt szeretnék hangsúlyozni egy másik fontos ős nagy jelentőségű tényt: noha sokan már a kezdet kezdetétől Kraskoval hoztak téged közeli atyafiságba, engem éppen a te gyermek- és kamaszkorba való visszatéréseid (s számos egyéb vonásod) főleg Hrubínra emlékeztetnek: belső harcai s a tieid, a hajdani értékek s az ember és világ értelmezésének és megítélésének mai, sokszor felületes szempontjai között.

Miben állt hozzád Hrubín a legközelebb ezen a közös vonásotokon belül, s mi az, amit te más nézőpontból látsz?

Örülök ennek a kérdésnek. Nálunk az irodalomban könnyen odaítélnek az embernek egy-egy rokont. Elég, ha elhangzik egyszer egy név, s a dolognak hagyománya lesz. Krasko az én megítélésem szerint túlontúl romantikus volt, s mint romantikus magába zárt. Hrubín paraszti volta mély, bölcs és szépségekkel teljes. Nyitott a mai világnak. Ebből is indult ki szinte mindig, ha alkotott. Mégsem hagyta, hogy a paraszti világ magába zárja. Valójában nem is pontos, hogy vele kapcsolatban parasztságról beszélünk. A szegény falusi ember — olyan világ volt ez, ahova pihenni járt, mert ez volt az ő megtisztító forrása. Ez a világ biztosította neki az egyensúlyt, azt, hogy le legyen horgonyozva. Modern költő volt, az álnok fogalom minden fanfáros mellékzöngéje nélkül. Arccal mindig a mi korunk felé fordulva, a teljes és szakadatlan élet mai változásai felé, le-lejárt Lešanyba, az aranyranett alá, mély biztonságába. A költői anyagképzésben ez a világ sokkal inkább a folytonosságot hangsúlyozó formák irányába terelte, nem pedig valamely álavantgardista szándékoltság felé, amely mindig csak egy rövid időre, az unatkozó közönség szórakoztatására jó. Mindazzal, amit a második kérdésre való válaszomban elmondtam, ezek a dolgok tették számomra olyan közelivé és szeretetté Hrubínt. Ilyen is marad már nekem örökre. Az életben csuy egyszer találkoztunk, pár röpke szóra, mindketten túlontúl zárkózottan s talán szemérmesen is ahhoz, hogy első látásra barátságot kössünk egymá^l. Küldtük egymásnak a könyveinket, nagy ritkán egy-2gy levelet is. Mindig fogadkoztunk, hogy össze kell jönnünk valahol. Az utolsó levél, amelyet kaptam tőle, a múlt év őszén, ugyancsak ilyen kérdéssel végződik: mikor találkozunk már végre, hogy jól kibeszéljük magunkat.

A gondolat, hogy erre nem kerül, mert nem kerülhet sor, kétségbe ejt. Nem akarom megfogalmazni, amit másként látok, mint ő. Kényelmetlenül érezném magamat, hogy szemtelen módon lábujjhegyre ágaskodom csak azért, hogy legalább egy icipicit én is látható legyek e mellett a nagy ember és nagy költő mellett.

Ismét és mind sürgetőbben az érdeklődés meg á figyelem központjába kerülnek az állampolgári, s ezen belül az írói erkölcs, jellem, álláspont és etika kérdései. Eközben