Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - Dénes György: A vak bíró előtt, Két sötét árny csókolózik, Ketten, Éjféltől hajnalig, Cserepek (versek)
DÉNES GYÖRGY A vak bíró előtt Megméretnek a szentek is daróc kaftánban, glóriában, meghalljuk majd a csöndet is a lelkűnkben, e kis szobában. Állunk a vak bíró előtt, hosszú szakálla rézveres, bolond végzet vezeti őt, a bosszú nyomában repes. 3 ítélkezik a balga bölcs, a rettenetes szörnyeteg, bár vasfogó tép, ne üvölts, szorítsd melledre két kezed! Két sötét árny csókolózik, állnak térdig szerelemben, éj az éjjel takarózik, csókod sose vált meg engem. Ketten Két sötét árny csókolódzik Nem látom a hegyeket, ormok ormát, völgyek völgyét, add kölcsön az egedet, rézpénzért a tölgyek tölgyét! Add ide a zúzos fákat, a fák csöndes muzsikáját, add kölcsön az éjszakádat, csillag-erdők csillag-ágát! Nincs e földön irgalom már, benzingőzben száll az emlék, tedd szívembe, aki voltál, sóhajában rőzse-csend ég. Láttad a foltos szalamandrát? A fény arany derűbe fogta. Hallottad a bölcs kakukk hangját? Bús éveinket hullajtottá. A füzek árnya elmosódott. A habok fehér csipkét vertek. Két boldog nyír az égbe forgott. A levegő zümmögve rezgeti. Egy csillag felszállott a hegyre. Alkonyodott. Sírtak a rétek. Ott álltunk csöndben és remegve, megérezvén a teljességet.
