Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - LÁTÓHATÁR - Rúfus, Milan: Források keresése
Milan Rúfus FORRÁSOK KERESÉSE Először egy személyes emlék: nyári, azt hiszem júliusi alkonyat, Ifjúsági Vasútvonal, azt hiszem 1949-ben, barakktábor, azt hiszem, hogy a „hármas”. Várjuk, hogy az egyik, azt hiszem csehországi munkacsoport szabaddá tegye a zuhanyozót, a tiszolci lányoknak és nekünk, akik Besztercebányáról jöttünk — s ekkor fölbukkan valahonnan egy népviseletbe öltözött maroknyi embercsoport, hegedűkkel s talán egy cimbalommal is, nyomul a teraszos szabadtéri színház felé, egy nyomában komoly méltósággal lépkedő nyurga fiatalemberrel. Ügyet se vet a zenészekre, akik éppen azt vitatják, hogy mit, hogyan és hova állítsanak, ügyet se vet a lányok örvénylő szoknyáira, hanem átvág a soraik között, s a „színpad” közepére vonul. A barakktól, ahol ácsorgunk, látszik, hogy beszél: hangja a morajban s a vízcsobogásban nem hallatszik, de egyre erősebben cseng, míg végre ki nem veszem a sorokat: „... Cas ako dohán koreňavý sa v hrubých prstoch mrví. A ja tu stojím, vyhúknutý z bedárskej otca krvi...” Gyakran és hosszú időn át mondogattam magamban ezeket a verssorokat, s minden egyes alkalommal, máig fölidézik bsnnem az ottani helyszínek, évek, a környezet és az emberek, de főleg a vágyva vágyott zuhany vagy ha úgy tetszik — a tisztító fürdő emlékét ... Ha nem hatna hamis pátoszként, első kérdésemnek — legalább jelképesen — ugyancsak a forrásokkal kellene összefüggenie: a költői benyomások és élmények forrásaival, az ember és a világ eredetének, megismerésének, megértésének és megragadásának forrásaival. Csak azért is: van természetes, a korból és az essményekből, a környezetből, a tudatból, az együttérzésből és együvé tartozásból fakadó pátosz. Mi volt hát az a forrás, mikor, hol ás hogyan bukkantál rá, s mi döntötte el, hogy másoknak is igazi forrásul szolgáljon? A kérdés elhangzott, tehát felelnem kell rá, minden kétség ellenére, amelyet éppen az elhangzott kérdés támaszt bennem. Az általad említett időszak egy kornak volt a tiszta pelenkája. Később ezzel a pelenkával mindenféle személyes és nem mindig tiszta dolgokat is megtörültek. Szsretném még a látszatát is elkerülni annak, hogy a kék zászlóval, amely alá annak idején felsorakoztunk, a káderprofilomat szeretném fényesebbre sminkelni. Ezért olyan nehéz beszélnem róla. Talán azzal könnyíthetek a dolgomon,
