Irodalmi Szemle, 1981
1981/7 - Gyurcsó István: Tükördarabok, Csoda (versek)
Gyere közelebb hozzám: jaj, kék fényben ég az ég, törpe bokrok ágbogán dér virágzik, csüng a jég! — Ne félj a dértől, ne félj! Jégvirágok, ez maradt. Mit kívánsz? Több kellene? ígéret! Csak áthaladt szemed ívén: kék zene ... — Ne fél], csak ne kívánj lehetetlent. Csütörtök van, lehetne kedd, vasárnap, hétfő, babszerda: köszörűk hangja szól, mindegy, milyen nap a kések napja! — Ne félj az éles kések élétől! Kék a tél, a balták éle, a pisztolycső is kékacél. Nem kell ennyi, tinta kékje is elég és neved sem él. — Ne félj, a balták is kicsorbulnak! Hétköznapok, kővel hintve: hengereld, tested gömbölyű! Ki utánad jön, köszöntse őt könnyű, együgyű derű. — Ne félj az éles kövektől, ne félj! Az út mentén kék virágok: mérföldkő, az is bányakék! Hogy tavasz lett, nem kiáltok, csak nézem: a táj lávakék. — Ne félj a kilométerkövektől! Tojómadár fészkét rakja: már zöld a kék, jaj, zöld a kék! Fácánkakas tyúkját hajtja .. . Lángol a bokor, tűz a rét. — Ne félj, látod, a jégcsapok elolvadtak! Közhely, de pacsirta szól a bárányfelhők alatt. Közhely; e dal nekünk szól, csak hallgasd a madarat... — Ne félj a kutyák vonításától, ne félj! — — — Gyere most közelebb hozzám, szólj rám, ha már nagyon félek, figyelmeztess, hogy a földön
