Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - Duba Gyula: Balogh Edgár köszöntése

Balogh Edgár köszöntése 75. születésnapján

Balogh Edgárról nem könnyű újat mondva szólni, mert neve, életműve és szellemisége annyira benne él a szocialista magyar történelemtudatban és huszadik századi közírásunk történetében, hogy tollat fogva óhatatlanul arra gondolunk: úgyis mindenki ismeri és tudja szerepét, jelentőségét. Azon közíróink és szellemi nagyságaink egyike, akiknek alakja és tartása eszmei és közösségi értelemben fogalomértékű. írásunkkal éppen életműve öntöcvényűségét és sajátosságát akarjuk érzékeltetni, nem tagadva, hogy kissé már a klasszicizálás igényével, de azt is megjegyezve, hogy ez az igény nem az ünnepeltelek szánt nagyvonalú gesztus, hanem a művét illető értékelő elismerés és vállalás.

Életműve huszadik századi történelmünk sorskérdéseinek a megválaszolása értelmében tart számot a klasszicitásra. A múltba tekintve, fél évszázad mélyéből, a húszas évek végéről széleskarimájú cserkészkalapban, térdharisnyásan, botosán néz ránk egy régi képről, hasonló fiatal társai köréből Balogh Edgár. A kép a Sarló kezdeti korszakából való, a falujárás idejéből. Ez a kor az eszmélő fiatalság ideje volt, romantikus, lelkesen jóhiszemű s bohém nagyvonalúságtól sem mentes. De cselekvő tartalmú, közösségi értelemben segítőkész, szolgálatjellegű. A konkrét tett állt a kezdet kezdetén, mely nem személyes érdekek felé irányult, hanem közösségi célokat szolgált, ezért társadalmi lett, s egyben politikum. Balogh Edgár pályájának elején a közösségi célú politikai tett áll, mely a világra céloz és befolyásolni kívánja az életet. Menteni, javítani, változtatni akar, beleszólni a sorsba, építeni a létet, bizonyossággá tenni a jövőt. Ennek a tettnek az érzelmi indítéka nemzeti-nemzetiségi értelemben magyar, morális bázisa demokratikus és humanista, valóságalapja a kisebbségi sorsban gyötkerezik. Az önmagára ébredő nemzetiségi tudat első reális mozdulása, belső energiáinak, életerejének megnyilvánulása. Célirányosságában is ösztönös fejfelvetés, igazi tudatosságát később a szocialista eszmék vállalása adja meg, melyek a cselekvő akaratot egyértelműen jövőbemutató politikai tetté változtatják.

Kisebbségi — nemzetiségi adottságai folytán lett Balogh Edgár a gondolat hatalmának a jegyében a szocialista eszme kultúrpolitikusa. Olyan modell-érvényű életművet alkotott, melyben az elhivatott írott szó és a felelős közösségi tett egységben van és harmonikusan kiegészítik egymást. Pályája e tekintetben példaerejű, mely számunkra azért is fontos, hogy emellett sajátosan kisebbségi-nemzetiségi érvényű. Teremtő akarata fokozottan és szükségszerűen a szocialista eszme elméleti — etikai — tartalmára támaszkodik. Klasszikus nemzetiségi alapállás: az eszme tisztasága védelmében közelíti annak gyakorlatát, megvalósítása lehetőségeit. Ezért önmaga megvalósításában és kiteljesítésében felelősnek és következetesnek kell maradnia, különben meginog hitében és eredményeiben.

Balogh Edgár önzetlen és következetes tudott lenni, ezért munkája eredményes volt. A közíró és kultúraszervező műve úgy épült be általa a magyar nemzet szellemi vérkeringésébe, hogy azt a kisebbségi sors tapasztalataival termékenyítette meg, a nemzetiségi lét értékeivel gazdagította.

Jó érzés tudni, hogy tőlünk indult, a mi valóságunk formálta s nemzetiségi kultúránk is gazdagodott általa. A régi bebarangolt tájak, féltett falvak és bevett városok nem múló melegével kívánunk neki még számos gazdag alkotó évet, hosszú életet.

Duba Gyula