Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - Hubik István: A csehszlovákiai magyar fordítás általános problémái I. (előadás)
A tallózás eredményének egyes részletein szabad mosolyogni, ám az egész igencsak leverő. Ezek a fordítások zömükben nem felelnek meg céljuknak, a magyartalanságok és tárgyi baklövések legkülönfélébb változatai adnak bennük egymásnak találkozót. Olyan műhelyekből kerültek ki, ahol a kellő nyelvi — következésképp a szakmai — ellenőrzés feltételei általában hiányoznak, s ahol a fordítók megválasztása is törvényszerűen a véletlen műve. Ezek a fordítások rosszul töltik be a nekik szánt szerepet. Ártanak hát első sorban az ügynek, amelyet képviselniük kellene, árthatnak nekünk, mindany- nyiunknak, akik — jobb híján — rájuk vagyunk szorulva, mert nemegyszer fontos kérdésiekben — a kárunkra — félretájékoztatnak bennünket. No és — ami ebben a viszonylatban ugyan másodlagos — mindannyiunk sérelmére rontják a csehszlovákiai magyar fordítás örvendetesen és méltán gyarapodó becsületét. Függelékként ide kívánkozik még valami. Ezek a szövegek — egyéb bajaik mellett — magukon viselik annak a vívódásnak nyomait is, amely a földrajzi neveik (elsősorban a helységnevek, utcanevek) használatával kapcsolatban ma nálunk — a szépirodalmat kivéve — el neim kerülhető. Megvan ezekben minden, mégpedig a legteljesebb zűrzavar formájában. Vagyis minden, és szinte mindennek az ellenkezője is. Patince és Pozsony, Hlboká cesta és Klarissza utca, Káptalan utca meg Rudnay-tér. Aztán — a nagyobb bonyolultság kedvéért — Jirásek utca és Jiráskova utca; már csak a Jiráskova ulica hiányzik. Ezzel szemben találtam valamit, amiért csak dicsérni tudom a merész fordítót, az „úttörőt”. Eat fordította a megfelelő kép fölé: „A Grassalkovich palota (ma a KI. Gottwald Úttörő Palota) — Haydn zenéjének központja.” Bizonyság ez amellett, hogy mihelyt merünk magyarul gondokodni, rögtön tudunk fordítani is magyarra. Egy szó, mint száz: van mit tennünk a könyvön inneni fordítások, e gyakorlati célú, túlnyomórészt sokak számára fontos tudnivalókat közlő szövegek színvonalának emeléséért. A legegyszerűbb megoldás az, ha teljes egészében avatott kézbe kerül át az ügy. Van is ennek már néhány bíztató jele, és mutatkoznak az eredmények. Az új csehszlovák KRESZ magyar fordítása például, egy-két jelentéktelen merevséget leszámítva, pontos, világos és szabatos fogalmazásban adja vissza az eredetit. Még gondolok itt azokra a távlati sikerekre, amelyeket joggal várhatunk el a szlovák szakkiadók (pl. a Sport) és a magyar könyvkiadás intézményeinek (a Madách és más kiadók magyar szerkesztősége) együttműködésétől. De ez már amolyan átmeneti kategória a könyvön inneni fordítás meg a könyvfordítás régiója között, és átvezet az utóbbinak területére. /Befejezés a következő számban)
