Irodalmi Szemle, 1981

1981/6 - FIGYELŐ - Mács József: Sütő András: Évek — hazajáró lelkek

Magyar Könyvkiadó gondozásában megjelenik Bábi Tibor Hazám, hazám című verskötete, benne az Okulásul, amelynek az első versszaka:

Nyolc testvér közül mai napig csak én maradtam meg magyarnak; embert alázó kényszerűség, a nyolc közül csak én tagadlak.

A romániai Utunk szerkesztői Bábinak ezt a versét kiemelték a kötetből s közölték a lapban. Ez is oka volt Kovács György haragjának, aki az Előrében Gyomirtás és abszolút hangmagasság címmel (erről persze Sütő tapintatosan hallgat) számon kér, felelősségre von írókat, kritikusokat, szerkesztőket vélt vagy felnagyított hibákért. Balogh Edgár Irodalmi hídverés című cikkéről például azt állítja, hogy tételei „eltérnek a nemzeti kérdésben pártunk által hirdetett és gyakorolt proletár nemzetköziség lenini elvétől”. Bábit és versét, amint már említettem is, Sütő említetlenül hagyja, csak a hazaiak írásaival foglalkozik, az ő védelmükre mondja: „A gyomirtó cikk, sajnálatos módon, csak szigorú konklúzióiban diadalmas; az érveléssel nagyrészt adós maradt. Ezzel szemben az idillizmus, negativizmus és még jó néhány izmus elleni küzdelem címén vádirati hangon ítélkezik egyes költők, kritikusok felett... ideológiai frontunk »egy- ségét és tisztaságát így nem lehet megvédeni. Mert miközben elítéli a bírálat elfojtóit, ő maga eggyel szaporítja a bírálat elfojtóinak számát.”

Sütő felelősen vesz részt a romániai magyar közírásban, közgondolkodásban. Ez derül ki Álmodozás az új Korunkról című írásából (1956). Szilágyi András riportkönyvéről (Hazai képek) írt cikkéhez még hozzátoldja: „Kolhaas Mihály sorsát a század tömegméretekben reprodukálta. Kurkó Gyárfás életútjának is ez a tragikuma... Az idő és a jog őt igazolta. Legszebb férfikorának másfél évtizedét mégis börtönben töltötte.” Kurkó Gyárfás a második világháború után megalakult s később feloszlatott Magyar Népi Szövetségnek volt az elnöke. Nehéz kenyér című regényében marandandót alkotott. Sütő vitába száll T. elvtárssal is, aki Gálfalvi Zsolt Illyés Gyula Kézfogások című verskötetét méltató recenzióját elmarasztalja. Mindenre kiterjed a figyelme, elsősorban persze az irodalomban jelentkező örvendetes vagy aggodalmas dolgokra, a játékos, látványos, öncélú költői irányzatra, amelyért nem tud lelkesedni. Költőkről szólva fogalmazza meg: „mint minden egyén, a költő is: tört egység. Értékét az Egészhez való viszonyulása szabja meg ... az irodalom magánvállalkozás, de a közösség érdekében... miként lehetséges vajon önmagunk megvalósítása egy nemzet vagy nemzetiség kollektivitásán kívül?”

Bulgáriában járva, bolgár barátai közöitt válik nyilvánvalóvá számára a „cél nélküli célszerűség” esztétikájának teljes értelmetlensége. 1958-ban Közelebb a provinciához címmel cikket ír a fanyalgók ellen, akik minden gyökérszerűben mezőségi bundaszagot éreznek s a Maros partján a francia lélekről akarnak újat mondani. Az ő címükre írja: „Amit társadalmi törekvéseinkben képviselünk, az világszintet jelent.” Az általa meghirdetett jelszó, vissza a provinciához, annyi, mint vissza önmagunkhoz! Az irodalom sematikus korszakát reálisan nézi. Minden szépítés nélkül vonja meg e korszak nem éppen szívderítő tanulságát: „... ott is lantosok voltunk, ahol kritikusoknak kellett volna lennünk.” A Tékozló szerelem és a Pompás Gedeon című írásaira hivatkozva mondja ki: „A mi életünk van olyan szép, hogy ne szoruljon mesterséges megszépítésre, -s van olyan nehéz, hogy ne tagadjuk el a bajainkat.”

Sütő egy helyütt nagyon szellemesen Balzacra hivatkozik, aki szerint a boldogságnak nincsen története. Sepsiszentgyörgy felé menet — premier előtti várakozásban (Veress Dániel Véres farsang című darabját mutatják be) ismét a mindenre odafigyelő Sütő szól hozzánk. Egy televízióinterjú kapcsán, amelyben a kérdezett úgy válaszol a kérdezőnek, hogy nézze, mi, románok, a halálban is eredetiek vagyunk, egyikünk tüzes trónon halt meg, a fején tüzes koronával, Sütő is kérdez: „No de hogyan válik Dózsa román nemzeti hőssé?”

Külön és részletesebben kellene szólnunk találkozásairól, levelezéséről Veres Péterrel, aki úgy szólítja őt, kedves egyöcsém, Sütő András! Az Evek — hazajáró lelkek szerzője ■nyílt és őszinte. Nem hallgat azokról a levelekről sem, amelyekben Veres Péter a hibáira figyelmezteti. íme néhány részlet: „Az Októberi cseresznye kitűnő, bátor és igaz, az