Irodalmi Szemle, 1981

1981/1 - Hubik István: A csehszlovákiai magyar fordítás általános problémái I. (előadás)

leon katonai szakértői” jobb foglalatosság híján „fenyőket ültettek a terméketlen homokba”, nyugodjunk bele. De Marcus Aureliust, jóllehet hadvezérnek sem volt utolsó, mégis inkább a császári titulus illeti meg az idegenforgalmi kiadványokban is, mert hát császár volt az istenadta, éppúgy, mint a hadvezérnek szintén nem akármilyen Napóleon. No és azt is tudja róla a világ, mármint Marcus Aureliusról, hogy az irodalomban nem úgy vívott ki magának tekintélyes helyet mint költő, hanem mint filozófus. „A csaták szünetében, valahol a Garam partján” nem verselgetni, hanem „naplót írni vonult félre”, amiről Elmélkedései magyar kiadásának megkapó fülszövegéből is értesülhetünk.

Lássunk egy másikat, mely mintaképe lehetnie annak, hogy a suta fordítás — ha másképp nem is —■ hangulatilag mennyire el tudja torzítani a mondanivalót. A Sla- vínról van szó, és ezt olvashatjuk a kiadványban: „Abból a célból, hogy az emlékmű méltóságteljes legyen és megfeleljen a város urbanisztikus prop orci óinak, műépítészeti versenyt hirdettek ki. A verseny már 1946-ban megkezdődött, amelyet az akkori Bratis- lavai Központi Nemzeti Bizottság hirdetett meg” stb.

Vagy egy német—magyar nyelvűben ilyesmik: „Köztársaságunknak a dicsőséges szovjet hadsereg általi felszabadítása után indul el a kerület valódi felvirágzása.” ,,... uralkodók találkoztak itt, hogy a Zsitva, a Vág vagy a Duna partjain kössék meg a békét...” Aztán effélék: Nyugatszlovák kerület (már a címoldalon is!), vagy a helyesírás: Duna-folyó (kötőjellel!). S szemléltetőül mutassunk be egy képaláírást is: magyarul: Kamenný mlyn-motorest, németül: Motorest bei Kamenný Mlyn.

A változatosság kedvéért — a brosúra útmutatását kövatve — nézzünk el a Bratislavai Szőlészeti Múzeum állandó kiállítására. „Az első helyiségben — úgymond — okmányokat talál a látogató a szőlővenyige történetéből, a római szőlészet idejéből és a Nagy- morva Birodalom korából származó szláv szőlőtermelés korából az első évezred végéig. A második helyiségben oklevelek, képek és három kiterjedésű exponátumok tanúskodnak a szőlészet történetéről a 11. századtól a 19. század végéig. A negyedik és ötödik helyiség a bortermelő vidék népének életéből való exponátumokat mutatja be” stb. Ha a többire jóakaratúlag legyintenénk is, a „három kiterjedésű exponátumok”-nál” csak meg kell állnunk! A fordító itt két baklövést is elkövetett. Meg akarta magyarítani a dimenziót, csakhogy ahhoz egy szó nem elég: a dimenzió nem egyszerű kiterjedés, hanem térbeli kiterjedés. Ezzel szemben kiállított tárgyak helyett exponátumok-at írt. Milyen meggondolástól indíttatva? Valószínűleg úgy vélte, hogy ha — példának okáért

— a latin eredetű szlovák elaborátnak a magyarban megfelel az elaborátum, akkor az exponátot is lehet exponátumnak fordítani. Igen, ám, de a magyarban ilyen szó nincs, mégpedig nemcsak a meghonosodott szavaink közt nem található, hanem az idegen szavak szótárában sem. Hogy a depozitum mintájára lehetne-e valamit kezdeni az expozitummal, arra csak a latin nyelvtan adhatna kielégítő választ. A füzetke borítójának hátlapján csattanóul még: nyitvatartási idő helyett nyitási órák.

Még az elfogadható nyelvi szinten közreadott füzetkékben is akadnak sutaságok. Például a Bratislavai Városi Múzeum címűben: művészeti történelem, borprés, szőlőgazdák, építési átalakító munkák stb.

De milyen reményekkel lapozhatunk bele abba az egészen kis formátumú brosúrába, amlelynek már a fedelén ezt olvashatjuk: Bratislava, a zene városa a Dunán? Bévül pedig rögtön az első mondat: „Bratislavának annyi jelentős zened nevezetessége, palotája, meghitt helye, szülőháza és egyéb nevezetessége van” stb. Továbbá „A városi kürtösök számára írt zeneszerzeményékből csak kevés maradt fenn városunkban, valószínű, hogy a város tornyainak és templomainak különböző tűzvésze esetén pusztultak el” stb. Liszt mellszobráról lévén szó, így tájékoztat a füzetke: „Arra hivatott, hogy jelképezze a művész gazdag kapcsolatát Bratislavával és emlékeztessen^ ..) városunk zenei életének fejlődéséért tett érdemeire.” Alább: .. zenetanárként működött itt Heinrich Marschner, később a romantikus opera megteremtőjének egyik fontos egyénisége.” Vagy: „Itt dolgozott Batka ... és innen folyásolta be azokat a hangversenyeket, amelyeket akkor az egyházi méltóságok vagy az ő ösztönzéséből szerveztek a Prímás palotában.” Még alább: „A múlt század legtöbb bratislavai zenei ténykedőjét ebben a temetőben temették el...” Vagy még ez: „A város műemlékvédelmének igazgatósága ... megjelölte az egyes sírokat, és amennyiben szükséges — szakszerű helyreállításnak veti őket alá.”