Irodalmi Szemle, 1981

1981/6 - KRITIKA - Kovács Győző: Csanda Sándor Fábry-monográfiája

ehrtmiű-feldolgozása (így elsősorban Balogh Edgáré, Győry Dezsőé, s nem kevésbé TFöldes Sándoré). így vetődik fal: már-már égetően szükséges lenne pl. Győry Dezső összegyűpStt verseinek kritikai vagy ilyen igényű kiadása stb. Arról nem is szólva, hogy «egyes korszakaiban Fábry Zoltán életét és műveinek létrejöttét napról napra kell figyelemmel kísérni (korábban Sándor László tett erre kísérletet Tanú és tanulság voltam c. kötetében, s most néhány fontos mozzanat megértése kedvéért Csanda Sándor is erre kényszerűi — a fogalmazás jó értelmezésében).

Felül kell vizsgálni számos mozzanatában a Fábry-életművet; korábbról „beidegzett” ímegfogalmazásokkal (frázisokkal), terminológiai értelmezéssel — szakítani kell; még akkor is, ha — látszólag! — magának Fábry Zoltánnak mondunk ellent. De erre már példát nyújt válogatott levelezése (1916—1946 között), s nem kevésbé összegyűjtött írásainak I. kötete. Számos jelenséget — meghöikkenve — másként kell látnunk és főként értelmeznünk, mint maga Fábry tette, vagy azokra visszaemlékezett. Csanda Sándor kötete is — egészében és egyes részleteiben — pontosan erre bizonyíték.

Éppen ezért csak sajnálni lehet, hogy Fábry expresszionizmusát nem vizsgálja szorosabb és történetibb összefüggéseiben; csak Földes Sándor hatása nyomán, az Emberirodalom, Elfelejtett élet vagy a kései keletkezésű Fábry-írás (A novella titkai, 1960.) •ürügyén szól róla (ti. az expresszionizmusról).

Éppígy vagyunk a Kassák-problémával: bár ez egységesebb képet nyújt, mint pl. Fábry expresszionizmusa, de az olvasó csak később tudja „összerakni”: mi is volt Fábry Zoltán Kassák-ellenességének oka? Pontosabban: milyen arányban „jut szóhoz” az elvi, s mennyiben a személyes indulat (talán ilyen esetekben bosszulja meg magát, hogy aem összefüggő monográfiáról van szó, hanem — egyébként szoros tematikájú — tanulmányfüzérről). Minden esetre Csanda Sándor kötetének ilyen fordulatai igen komoly figyelmeztetések — neki is, a további kutatásokban s másoknak is, ha a Fábry-életművel kívánnak foglalkozni.

Számos életrajzi adalék mikrofilológiai feldolgozása találkozik mások tanulmányával (elsősorban Arató Endre kitűnő tanulmánykötetét említjük, a szlovákiai magyarság helyzetéről, vagy Nagyidal Ernő, nemrég közreadott, pontos visszaemlékezését a Sarló koszorújáról; nem is szólva Balogh Edgár Hét próbájáról stb.).

Igen találóak a stiláris összevetések Fábry Zoltán és Balogh Edgár között. Egyazon célért — kétféle ember, hasonló magatartás, de két stílus! És a figyelmeztetés arra: nemcsak Balogh Edgár és a Korunk, de legalább ennyire külön történeti fejezet — Balogh Edgár és Az Üt (96.). S ha már a Korunkról esik szó: Csanda Sándor nagyon áhelyesen hívja fel a figyelmet a Korunk Dienes László-korszakának fontosságára; nem Gaál Gábor ellenében, de vele dialektikus, s egymást követő történeti kapcsolatban (ez összhangban áll a romániai-erdélyi Tóth Sándor — a G. G.-monográfus — Rólunk van szó c. tanulmánykötetének Dienes-koncepciójával).

Ha Csanda Sándor kissé szorosabbra fogja: még inkább plasztikussá válik — ellentmondásaival együtt — Fábry Zoltán kritikusi szemléletének esztétikai problémája; erről könyve több helyén is említést tesz, s főként a kötet utolsó oldalán, a szocialista realizmus-erkölcsi realizmus szembesítésének ürügyén. Ez valóban külön tanulmányt igényel; a kritikus Fábry mikrofilológiai feldolgozásának keretében.

Még arra szeretnénk a figyelmet felhívni: Fábry Zoltán Magyar Nap (népfronti) korszaka nagyjából egybeesik a Fegyver s vitéz ellen első kiadásának idejével. Mindkettő fölé ez a szalagcím kerülhetne: antifasizmus.

Köszönettel és kellő megértéssel kell forgatnunk Csanda Sándor Fábry Zoltánról szóló kötetét. Megértve: roppant nehézségekbe ütközik az, aki ez életmű feldolgozásába kezd. Régi és új legendákkal kell leszámolni; terminológiákat újraértelmezni, s gyakran szembeszegülni rossz -értelmezésű tekintélyelvvel. Mindezt megtenni azért, hogy tisztábban, letisztultán álljon előttünk az igazi Fábry Zoltán és életműve. Azé az Íróé és emberé, akit Csehszlovákia határain belül s azokon kívül — évtizedek óta — nem érdemtelen Jtisztelet övez! Csanda Sándor kötete e tiszteletadás egyik filológusi-tudósi gesztusa.