Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - Cselényi László: L-montázs
más területén sem található meg. .. Még nagyon sok kutatásra lesz szükség, hogy Bartóknak a zenén túlterjedő egyetemes jelentőségét helyesen tudjuk értékelni. 3/2/2 Én magam az ötvenes években egyetlen Lukács-köteten rágtam magamat végig, a Thomas Mann-tanulmányokon, kiegészítve a Csillagban akkortájt megjelent Félix Krull-esszével. Nem mondhatom, hogy ezek az írások nem voltak rám hatással, de azt se, hogy nagy hatással voltak. Inkább csak a fejemet csóváltam, hogy mik vannak, aztán becsuktam a könyvet meg a folyóiratot, s divatosabb, könnyebben megemészthető próféták felé fordultam. 3/2/3 Feszült érdeklődéssel olvastam végig ezt a nagyszerű munkát, és büszke vagyok arra, hogy regényem napjaink valóban legjelentékenyebb irodalomkritikusát egyik legjobb tanulmányára ösztönözte — mondja Thomas Mann 1949-ben, egy helyütt meg így ír: Nem tehetek róla, hízelgőnek érzem, ha onnan érkezik hozzám dicsérő szó. Lukács, aki... (Naphtában nyilvánvalóan nem ismert magára) talán a legjobb cikket írta 70. születésnapomra .. Ez az esszé életemnek és munkásságomnak olyan nagystílű szociológiai-lélektani bemutatása, amilyennel még soha nem találkoztam. 3/2/4 Arról nem sokat tudok, hogy Bartók ismerte-e Lukács munkásságát, s ha ismerte, mi volt róla a véleménye, ám az közismert, hogy Lukács élénk figyelemmel kísérte Bartók pályafutását, s noha csak halála után, magasra értékelte a Cantata profana alkotóját. S megintcsak beszédes szimbólum, hogy ez a két legmesszebbre látó zseni a Tanácsköztársaság szolgálatában találkozik újra. egymással: Lukács népbiztosként, Bartók a zenei direktórium tagjaként. 3/3 3/3/1 Ha magamnak valami érdemet tulajdonítok, az annyiban áll, hogy Bartóknak biztosítottam az ebből fakadó előnyöket. .. igenis arról van szó, hogy Bartók volt az egyetlen akkor élő művész, akiben meg lehetett bízni, mert nagy művészet és demokrácia összefüggését műveiben és művészetpolitikájában egyaránt következetesen képviselte. Ennélfogva a Diktatúra megadta Bartóknak és környezetének a lehetőséget elképzelései megvalósítására ... a Diktatúra kulturális politikája egyúttal Bartók-féle kulturális politika volt. 3/3/2 Az persze megint csak nem igaz, hogy Lukácstól csak a Thomas Mann-könyvet olvastam. Majd minden kapható kötete megvolt a könyvtáramban, forgattam is őket gyakran, csiklandozott az ismeretlenség varázsa, ám csakhamar ellankadt az érdeklődésem a fordítások bikkfanyelve meg az elvont kategóriák láttán, s maradt minden a régiben, úgy, ahogy eddig volt. Vagyis: megint csak holnapra, még inkkább holnaputánra maradt a Lukács-szeminárium, a Lukács-kol- lokvium. 3/3/3 Az, hogy a Naphta figuráját énrólam mintázta, az egyáltalán nem kérdéses. Ő nagyon okos ember volt, és tudta, hogy a Naphta nézetei nem az én nézeteim ... van egy levélváltása egy irodalomtörténésszel, akit nagyon kér, hogy ne írjon a Naphta-kérdésről, mert én nyilván nem vettem észre, hogy a Naphta énrám vonatkozik. Én közzétettem egy interjút, amelyben azt mondtam, hogy ha Thomas Mann megkérdezte volna tőlem Bécsben, hogy szabad-e modellnek
