Irodalmi Szemle, 1981
1981/6 - Moyzes Ilona: A malomban
lomig. A tanyán egy öregasszony fogadott. Nem tanácsolta az országutat, azt mondta,, már így is jóval Sviny mögé kerültem. Sviny egy apró városka, ahol a második világégés előtt huszonkét fogadót tartottak számon, melyek igen kedvesek, hangulatosak voltak. A városka teljes neve Trhové Sviny. Valamikor az egész Csehország ide özönlött a nagy sertésvásárokra. Innen ered hát a városka neve. De vajon hogyan férhetett el a huszonkét fogadó ebben a tenyérnyi városkában? Az őslakók a valamikori nagy, vásár utáni áldomásokról énekelnek* dicshimnuszokat, meg az egyetértésről, mely akkor az emberek között honolt. Nos, a tanyasi öregasszony azt állította, hogy jóval Sviny mögé kerültem. Ez nem fért a fejembe, mert tegnapelőtt gyalog tettem meg az utat a városkába, hat kilométert. Most az ellenkező irányból érkeznék a városba s onnan a malomig még legalább hét kilométer. Sajnos, az esti homály erősen sűrűsödik, lámpa meg sehol. Vitába szálltam a nénivel, ki végül is a fiát hívta segítségül. A fiú amolyan negyvenes, két méter magas, szőkésvörös, jól megtermett fickó volt. Alaposan szemügyre vett! Az erdő feléirányított ő is. Meggyőztek. Elindultam, elhárítva a „fiú” segítségét — elvisz motorkerékpárján! —, magam is visszatalálok a malomba. Nagyon siettem! Nem nézegettem álmodozva a százéves fenyőfákat, nem hallgattam beszélgetésüket sem. A „fiú” motor- kerékpárjának berregését véltem hallani szüntelen, nagy izgalmamban, félelmemben. Nem képzelődtem! Néhány lépés választott el egy nagy farakástól, ami elég biztos búvóhelyül kínálkozott. Csakhogy meg sem bírtam mozdulni. Minden testrészem megmerevedett. Krimi! Micsoda téma! Felháborító, hogy ezt már nem én írom meg! A farakás mögött lapultam meg jó sokáig, amíg el nem halt a motorkerékpár zaja. A vörös fickó az ellenkező irányba indulhatott. Megkönnyebbülten felsőhajtottam. Sóhajom egy egész erdőt elsöpört volna. Ma vitézül ülök a malom biztonságos falai között. És hallgatok. Kalandommal senkinek sem dicsekszem. Még majd azt hinnék, hogy gyáva vagyok! Viszont elhatároztam, hogy megírom a kalapot. A kalap hasznos dolog! Megóvja az- ember fejét...
