Irodalmi Szemle, 1981

1981/6 - Cselényi László: L-montázs

CSELÉNYI LASZLÖ

L. - montázs

.1/1/1

Boldog kor, melynek a csillagos ég a járható és bejárni való utak térképe, melynek útjait a csillagok fénye világítja meg. Minden új a számára és mégis régtől fogva ismerős; kaland és mégis birtoklás. A világ tágas és mégis otthonos, mert a lélekben lobogó tűz egylényegű a csillagokkal; élesen elválik egymástól a világ és az én, a fény meg a tűz, és mégsem válnak soha egymástól örökre idegenekké ... A filozófia tulajdonképpen honvágy — mondja Novalis — az a vágy, hogy mindenütt otthon legyünk.

1/1/2

Ezekkel az immár klasszikus sorokkal kezdődik az akkor mindössze harminc esztendős Lukács György megdöbbentően érett ifjúkori munkája, „A regény elmélete“. A zseniális ifjú ekkorra már régen túl van a — filozófusoknál, esztétáknál oly hosszúra nyúló — tanulóéveken. S nemcsak azokon. Az ő pályakezdése voltaképpen gimnazista korára tehető. Tizenhét—tizennyolc évesen cikkeket, bírálatokat ír a kor vezető folyóirataiba.

1/1/3

Történelmileg kedvező körülmények között születtem, átélhettem az első világháborút megelőző korszakot és főképp a marxista módszernek Lenin által véghezvitt megújítását. Ebből következik, hogy ma valóban azon kevesek közé tartozók, akik képesek arra, hogy a jelent a múltat és a jövőt összekötő hídként fogják föl és fogalmazzák meg gondolatilag. Múlton mindenekelőtt a marxizmus klasszikusait értem, de egyúttal az ő nagyszabású múltszemléletüket is, ami azóta hosszú feledésbe merült.

1/1/4

Éppen tíz éve, hogy elhunyt Lukács György, s azóta burjánzásnak indult a Lukács-legenda. S megszaporodott a Lukács-irodalom. Aligha meglepő, hogy ennek az irodalomnak a nagy részét nem magyarul írták, s ha igen, nem Budapesten. Szerves függvénye ez a legendának és ellen-legendának, s mint cseppben a tenger, mutatja Lukács paradox helyzetét a magyar szellemi életben.

1/2 1/2/1

Közismert tény, hogy kapitalista „lipótvárosi“ családból származom. Anélkül, hogy életrajzi adatokkal terhelném az olvasót, csak röviden jelzem, hogy az akkori „lipótvárosi“ életvitel módjával gyerekkorom óta elégedetlen voltam. S mivel apám gazdasági működésével kapcsolatban állandó érintkezésben voltam a városi patriciátus és hivatalnok-dzsentri képviselőivel, ez elutasító magatartás kiterjedt rájuk is. így nagyon korán heves ellenzéki érzelmek uralkodtak bennem a hivatalos Magyarország egészével szemben.

Lukács György halálának 10. évfordulójára