Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Szemelvények Az Út-ból
és előretörés után” (1931—1932) is anyagi nehézségekkel küzdött. A kiadóhivatal üzenetei között találjuk azt is, melyben köszönetét fejezi ki az előfizetőnek, hogy „az eddigi rendszertelen megjelenés dacára sem hagyta cserben”. A folyóirat programját 1934 elején így fogalmazzák meg a szerkesztők: „Aktuális beszámoló — marxista-leninista elmélet — osztályharcos kultúrpolitikai — proletárharcos irodalom.” A küldetésről ezt írják: „Mutatni az utat, gyűjteni az erőket, szervezni a frontot: megrövidíteni a kínszenvedést — meggyorsítani a menetet a szocializmusba.” A lap „A magyar dolgozók szabadságharcának fóruma”, s célja: „Rendszeresen megjelenni — 1000 új olvasót szerezni — a kéthetenkénti megjelenésrre és az egykoronás árra áttérni.” A döntő összeütkö'zés pillanatairól szól ez a vezércikk is. Figyelmeztet arra, hogy „az események változatos forgatagából három fő akkord cseng ki, az 1933-as esztendő jellegzetes dallama: fasizmus — háború — forradalom”. Ebben a helyzetben adja ki a jelszót: „minden ember a fedélzetre! Nem akarunk szenvedő tárgyak, hanem a történelmi idők cselekvő alanyai lenni!” Az olvasókhoz szóló felhívások később sem szűnnek meg. Tőlük várja a segítséget, hogy Az Üt „eredményesebben teljesíthesse hivatását, s marxista—leninista kultúrharcot a csehszlovákiai magyar dolgozók szociális és nemzeti frontján”. Az események azonban úgy hozták, hogy a népfrontpolitika szellemében 1936. március 3-án indított és 1938. október 13-ig megjelenő színvonalas és rendkívül népszerű Magyar Nap (napilapként) csendesen átvegye a stafétabotot Az Ottói. FORBÄTH IMRE Ifjúmunkás dala Eleget halásztatok ránk horgas paragrafusokkal a nagyváros szennyes vizében — gyomrunk korgása zavarta a honpolgárok rózsás álmait. Miért voltak a hideg kövek a gyárnegyed füstölgő salakrakásai pincék kormos petróleumlámpásokkal s fekete falakkal mik nedvesek voltak, mint anyánk szemei. Tiétek a tiszta, jó ruhák az ívlámpás, hatalmas, nyüzsgő körutak a transzparensek, a gyémántok, a dús, pávás asszonyok a templomok litániái a tömjén s a zúgó, nehéz harangok. Miénk a börtönök, a hóhér s a kötél a paragrafusok kettős kampója az iskolák palatáblái és szörnyetes unalma. Volt számunkra erkölcsös, sok mesétek jóról és rosszról farkasvermeitek a kenyér és kolbász körül gépfegyverek és szuronyok a Wertheim-szekrény előtt.
