Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Pukkai László: Nemeskosűt 1931—1981
Pukkai László NEMESKOSÜT 1931-1981 A kosúti temetőben három egyforma fejfa áll. Az ismeretlen szemlélő mindhármat azonosíthatja, a halál időpontja: 1931. május 25. Az események résztvevői s a kései utódok kö'Zül is sokan tudják: a hantok közös sorsot, harcos szíveket takarnak. A sírokat széppé, felemelővé varázsolja a kegyelet, az emlékezés. Mert emlékezni kell, hiszen „Hamar felejtenek az emberek. Zavartalanul szépnek akarják látni életüket. A foltokról nem szívesen beszélnek, vagy ha tehetik, takarják: pedig vannak olyan dolgok, amelyeknek jó ágyat kell vetni az emlékezésben” — írja Dobos László Messze voltak a csillagok című kisregénye bevezetőjeként. „Mégis: van egy név, és vannak halottak, ahol az emlékezés mélyebbre nyomja fejünket, egy hely, ahol a szájak némasága a proletárgyász itteni fogadalmi szavait először próbálgatta” — írja Fábry Az Út 1932-es Nemeskosút című írásában. Valóban, Fábrynak s az emlékezőknek igazuk van. Hiszen a szocializmus biztosította társadalmi viszonyok közepette nemcsak az ifjú generáció az ősökkel szemben, de gyakran a kortársak sem éreznek kellő tiszteletet a máért harcoló, sokat szenvedett társaikkal szemben. Nem vesszük észre a szürke hétköznapok rohamában, e gazdag és nemes társadalmi nekibuzdulásban a saját sorainkból származó hőseinket. Legtöbbször ott keressük őket, ahol nincsenek. A kosúti „vérvörös pünkösdnek” jelentőségénél, forradalmi erkölcsünkre gyakorolt hatásánál fogva méltó helyet kell biztosítanunk tudatunkban. Az események ötvenedik évfordulóján kellő kegyelettel, de a lényeget rögzítve, az események folyásának sorrendjét megtartva, szükséges, hogy emlékezzünk . .. ... A fekete péntek, 1929. október 4-e, elindítója a kapitalista társadalom legnagyobb gazdasági válságának. E ciklikusan ismétlődő folyamat tartalmában és méreteiben felülmúlta a kapitalista világ eddigi válságait. A munkanélküliek száma meghaladta az 50 milliót, az ipari termelés pedig a legfejlettebb kapitalista országokban is sok esetben 60 %-kal csökkent. A gazdasági válság a kapitalista Csehszlovákiát sem kerülte el. Az ipari termelés 40—60 %-os csökkenést mutatott, külkereskedelmünk forgalma pedig egynegyedére esett. A munkanélküliek száma a nem hivatalos adatok szerint elérte az 1 200 000-et. V válság a mezőgazdaságot még mélyebben érinti, súlyosabbak a következményei, mint az iparban és a kereskedelemben. A tőkés világ legnagyobb válsága a haladó emberiség egy újabb, az eddigieknél sokkal nagyobb, tartalmában is embertelenebb veszélyének a melegágya lett. A fasizmus ideológiája nálunk is a válság éveiben gyökeredzett, fogamzott meg. Említettük, hogy a gazdasági válság mélyebben érintette a mezőgazdaságot, mint az ipart. Nos, az ok abban keresendő, hogy a mezőgazdaság poroszutas fejlődése következtében a piac, a kereskedelem számára termelő nagybirtok az ipar, a kereskedelem függvénye. Míg a tőkés bezárja a gyárat, szélnek ereszti a munkásságot, a nagybirtokos a mezőgazdasági termelés jellegénél fogva ezt nem teheti. Természetesen, a nagybirtok helyzetének romlásával párhuzamosan romlott az agrár- proletariátus helyzete is. Szemléltetésül egy állandó mezőgazdasági munkás havi bérét és kiadásait ismertetnénk. 1929-ben, a gazdasági konjunktúra utolsó évében egy béres, kocsis, ökrész, vagy hozzájuk hasonló más nincstelen a juttatásokat egyrészt pénzben, másrészt terményben kapta.
