Irodalmi Szemle, 1981

1981/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Turczel Lajos: Kisebbségi irodalmunk kapcsolatai a két háború közti magyarországi irodalommal és sajtóval

A két háború közti irodalmi életünkben a sajtónkban közölt publikálások útján még számos jelentős magyarországi kortárs író vált ismerttté, azt lehet mondani, hogy az akkori értékes írók zöme. Az olyan alkotókról, mint Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Móra Ferenc stb. rengeteg közlemény jelent meg a sajtónkban, főleg a nagy napilapokban (A Reggel, Magyar Üjság, Prágai Magyar Hírlap, Kassal Napló, a szlovák állam alatti Esti Újság és Magyar Hírlap stb.). Persze a közepes és tehetségtelen és dilettáns íróknak is tág terük volt, főleg a színvonalatlanabb lapokban. Mivel a kortárs magyarországi írókról a mi sajtónkban kevés értékelés, kritika jelent meg, és az értékeléseket itt is erősen befolyásolta a politikai elfogultság, az akkori magyarországi irodalomról nem alakulhatott ki megbízható értékrend. A rappista korszakát élő Fábry pl. sommásan elítélte a „pesti irodalmat”, s igazságtalanul ledorongolta Kosztolányit, Karinthyt és Kassákot. A jobboldali Prágai Magyar Hírlapban viszont, annak ellenére, hogy Móriczot, Kosztolányit, Karinthyt, Mórát nagymértékben közölte, kimondva-kimondatlanul Herczeg Ferenc számított a legnagyobb élő magyar írónak.8

Noha ez a dolgozat a magyarországi kapcsolatainkat tárgyalja, itt sem lehet említés nélkül hagyni az emigráns írókat, akiknek nagy szerepük volt a kisebbségi sajtó és irodalom kialakulásában. Emigránsaink közül néhányan (Forbáth Imre, Földes Sándor, Jarnó József, Juhász Árpád, Lányi Menyhért, Sándor Imre, Sas Andor) végleges szándékkal telepedtek le nálunk, s kisebbségi írókká váltak. A többiek közül is az első irodalmi szakasz megbecsült belső tagjainak tekintjük azokat, akik 1919 és 1945 között hosszabb-rövidebb ideig beépültek irodalmi életünkbe, sajtónkba és annak pozitív alakító és szervező tényezőivé váltak (Antal Sándor, Barta Lajos, Bihari Mihály, Czabán Samu, Kaczér Illés, Mácza János, Simándy Pál, Szucsich Mária stb.). Az emigrációval kapcsolatban meg kell említeni még azt is, hogy szocialista és polgári baloldali lapjaink a Szovjetunióban, Ausztriában, Németországban és másutt tartózkodó emigránsoktól (Balázs Béla, Barta Sándor, Gábor Andor, Háy Gyula, Hidas Antal, Illés Béla, Jászi Oszkár, Karikás Frigyes, Kéri Pál, Komját Aladár, Lukács György, Révai József, Szende Pál, Zalka Máté stb.) rengeteg Írást közöltek, többnyire másodközlésben. A legtöbb közlemény, csaknem 600, Gábor Andortól jelent meg.

A jelentős kortárs írók mellett és azokat felülmúló arányban volt jelen irodalmi életünkben Ady Endre. A szocialista és haladó polgári sajtó az ő igéit valóságos harci fegyverként, döntő érvként tudta használni. Íróink közül ez a magatartás főleg Fábryra jellemző, akinek a gondolkodása és kifejezési eszközkészlete erősen telítve van Adyval. A nagy költőnek a Sarló irodalomszemléletében is vezető szerepe volt. Abban a hatásban pedig, melyet a korabeli magyarországi irodalom íróinkra gyakorolt, szintén neki van a legnagyobb részesedése. Köitői hatása már az államfordulat előtti időben megkezdődött (az olyan „öreg” költőknél, mint a kassai Sárosi Árpád], s aztán folytatódott Győry Dezsőnél, Mécs Lászlónál, Merényi Gyulánál, Ölvedi Lászlónál stb., s észrevehető volt a felszabadulás után is (pl. a kezdő Bábi Tibornál). Az egyéb hatások közül kiemelkedő a Nyugat első költő-nemzedékéé (Vozári Dezsőnél, Szenes Erzsinél és a fel- szabadulás után fellépő Rácz Olivérnél), a prózaírók közül Mórlczé (Darkó Istvánnál, Tamás Mihálynál stb.), Szabó Dezsőé (Darkónál). A népi írók (Erdélyi József, Sinka István, Illyés Gyula) és József Attila hatása főleg a felszabadulás utáni időben érvényesült.

Ilyen jellegű egyéni viszonthatások (csehszlovákiai magyar Íróké magyarországiakra), nemigen voltak, esetleg Mécs Lászlónak kisebb költőkre, de két háború közti kisebbségi irodalmunk szociális és demokratikus angazsáltsága általában jelentékeny hatást gyakorolt a magyarországi (és erdélyi s jugoszláviai magyar) Irodalmi közvéleményre. Ebben a hatásban realizálódott a Fábry által emlegetett „szlovenskói küldetés”, melyre az itteni irodalmat a magyarországinál előnyösebb hazai politikai helyzet és szólásszabadság tette alkalmassá.

8. A most említett egyéni kapcsolatok mellett igen érdekes és értékes volt az olyan kollektív kapcsolatteremtés is, mint a Szép Szó szerkesztőinek 1937-es csehszlovákiai előadókörútja, melyen József Attila súlyosbodó betegsége miatt nem vehetett részi. Az előadókörútról, az előadásokról, a csehszlovákiai visszhangról és a magyarországi sajtótámadásokról Arató Endre részletes képet ad i. m. 236—282. l.-jain.