Irodalmi Szemle, 1981

1981/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Turczel Lajos: Kisebbségi irodalmunk kapcsolatai a két háború közti magyarországi irodalommal és sajtóval

megkkorára s inaséveire nyúlnak vissza. A két háború közti időben a szociáldemokrata és polgári baloldali sajtónkban nagy tekintélye volt, és sok írás jelent meg tőle és róla. Előadásokat tartott, előadáskörutakon vett részt, és többször fellépett az általa és felesége, Simon Jolán által szervezett munkáskórusokkal is. A Sarlóval is termékeny kapcsolatot tartott, s legfőbb irodalmi eszményképeik közé tartozott. Irodalmunkról kritikákat irt, Munka című folyóiratában több írónk publikált és a Munka-Körrel tőlünk Lőrincz Gyula és Csáder László tartottak kapcsolatot.

Komlós Aladár kisebbségi magyar íróként és a Tűz és a Kassal Napló munkatársaként kezdte pályafutását. Első könyvei gyermek- és ifjúkora városában, Losoncon jelentek meg ahol a húszas évek elején Simándy Pállal nagy sikerű szabadegyetemet szervezett. A kapcsolatokat Magyarországra való távozása után is tartotta velünk. A Nyugatba nemcsak egyes íróinkról (Darkó István, Darvas János, Mécs LászlóJ írt recenziókat, hanem az irodalmi fejlődést felmérő nagy tanulmány figyelmeztetett krónikussá váló fogyatékosságainkra [Magyar költészet Szlovenszkón, Nyugat 1930. I. 35—37). Velünk, illetve a magyar—csehszlovák közeledéssel kapcsolatos igazmondása miatt komoly bajba Is sodródott: 1937 őszén Prágában és Pozsonyban tartott előadásai miatt nagy sajtóhajsza Indult ellene és két évre a tanári állásából Is felfüggesztették.5

Németh László cseh kapcsolatai a mi köreinkben is jól ismertek, de eddig még nem esett szó a hozzánk fűződő viszonyáról. Pedig a két háború közti magyarság helyzetét vizsgáló tanulmányaiban (A magyar élet antinómiái, Válasz 1934, 2; Érdemes-e? Válasz 1934, 3—4 stb.) a kisebbségi társadalmakra és irodalmakra is kitekintett, és néhány írónkról (Darkó István, Tamás Lajos, Tamás Mihály) recenziót írt. A Válasz folyóirat indulásakor kifejtett és vitákat is kiváltó magyarságtudományi koncepciójába a kisebbségi kutatást is felvette, és annak megindítása érdekében a kisebbségi élet sarkalatos problémáira utaló körkérdést állított össze.6 Mivel a körkérdést a Válasz főszerkesztője, Gyulai Pál csak két-három erdélyi és csehszlovákiai magyar „vezető” embernek (nálunk a konzervatív Szüllő Gézának) küldte el, a beérkezett válaszok (különösen Szüllő Gézáé) nem voltak kielégítőek.7

Schöpflin Aladár a Nyugatban, Láthatárban és a Prágai Magyar Hírlapban többször írt irodalmunkról. Cikkeiben, a kisebbségi irodalmak és az egyetemes magyar irodalom szerves kapcsolatát hangsúlyozva, a másik kötődésről is találóan írt: „A magyar nemzetnek kisebbségi sorsban élő tagjai szellemileg is sok tekintetben külön életet élnek, más szellemi, társadalmi és politikai légkörben, lényegileg más élethelyzetben, más életbevágó problémákkal viaskodva, más műveltségi hatások alatt. Ebből a különállásból a magyarországi közvéleménytől, az általános világszemlélettől gyökeresen különböző eszméi és érzelmi reakciók származnak, melyeket teljesen átélni csak azok tudnak, akiknek ez mindennapi levegője. Ezekből a reakciókból a magyarországitól eltérő irodalom keletkezik, mely csak ott, a helyszínen keletkezhet és virulhat” (Kisebbségi irodalom, Láthatár, 1936, 3.). Schöpflin a fejlődés egyik súlyos akadályának az Irodalmi életet átfogó folyóirat hiányát tartotta, és ezért — Móriczhoz és Komlóshoz hasonlóan — lelkesen slkraszállt a színvonalasan induló Oj Munka mellett.

5. Lásd Arató Endre: Tanulmányok a szlovákiai magyarok történetéből 1918—1975. Bp. 1972, 265—269. I.

6. Gulyás Pálhoz intézett levelében Németh László a körkérdést így fogalmazta meg:

1. Mi a véleménye az ottani magyar kisebbség helyzetéről, irodalmáról, jövőjéről?

2. Milyen csoportjai vannak az ottani kisebbségnek, kik az irodalmi képviselőik, folyóirataik, melyikben mit tartanak értékesnek? 3. Kik vennének részt egy tudományos munkában, mely az ottani magyar nyelv, képzőművészet, tájjelleg, szociológiai tagozódás, városok stb. tanulmányozását tűzné ki célul, lehetőleg tömör összefoglaló dolgozatban? 4. Érdeklődik-e a jugoszláv, román, csehszlovák irodalom iránt, kiket ismer, akiknek alaposabb ismeretei is vannak? A román (cseh, szerb) irodalomnak, életnek milyen jelenségeit szeretné ismertetni? Megengedi-e, hogy neve alatt idézzük a körkérdésre adott válaszait? stb. (Idézi Bata Imre: Ívelő pályák, Bp. 1964, 121. I.)

7. A körkérdésre adott válaszokat Juhász Géza ismertette a Válasz 1934. évi 2. sz.- ben.