Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Turczel Lajos: Kisebbségi irodalmunk kapcsolatai a két háború közti magyarországi irodalommal és sajtóval
TURCZEL LAJOS Kisebbségi irodalmunk kapcsolatai a két háború közti magyarországi irodalommal és sajtóval i. Az 1918 előtt nemzeti szempontból egységes magyar irodalom az első világháború utáni politikai változások következtében részekre szakadt. A magyarországi irodalomra szűkült nemzeti irodalom mellett Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában kialakultak a magyar kisebbségi (nemzetiségi) irodalmak. A kisebbségi irodalmaknak kettős kötődésük lett: helyzetüknél fogva részei lettek az új államok irodalmának, de a közös nyelv és hagyomány alapján részei maradtak az egyetemes magyar irodalomnak is. Az egyetemes magyar irodalom fejlődésében a fő szerep a magyarországi irodalomnak Jutott. Ez természetes és szükségszerű, hiszen egyrészt ez az irodalom a nemzeti-állami élet közvetlen része, másrészt, illetve ezzel összefüggően: a magyar irrodalmi és nyelvi fejlődést biztosító intézmények teljessége csak Magyarországon volt és van meg. Ahhoz, hogy a kisebbségi irodalmak főleg nyelvi szempontból lépést tudjanak tartani a magyarországi irodalommal, szoros, folyamatos kapcsolatok szükségesek. Vajon a két háború közötti időben csehszlovák—magyar vonatkozásban kedvezők voltak-e a feltételek az ilyen kapcsolatok kibontakozására? Nem voltak kedvezőek, s ennek fő okát a Horthy-Magyarország és a masaryki-beneši Csehszlovákia közti éles politikai ellentétek alkották, melyeknek következményei voltak többek között a kölcsönös sajtó- és kömyvbehozatali tilalmak, korlátozások. Az irodalmiszellemi kapcsolatok kérdésében a kisebbségi társadalmon belül is különböző nézetek alakultak ki. A jobboldali ellenzéki pártok a korlátlan kapcsolatok mellett revizionista szellemben kardoskodtak, az aktivista csoportok pedig a magyarországi szellemi élettől elszigetelt belső fejlődésnek voltak a hívei. Hogy ebben a kérdésben a kommunista körökben sem volt megfelelő álláspont, azt Fábry Zoltán példája mutatja. Fábry a munkásmozgalomhoz való csatlakozása után hosszú ideig érthetetlenül, sommásan lebecsülte, ócsárolta a „pesti mércét”, és nemegyszer reakciósnak bélyegzett haladó magyarországi írókat és folyóiratokat. A kapcsolatok ügyében elvileg és gyakorlatilag megnyilvánuló magyarországi magatartások hasonlóan tarka képet és gyakori politikai elfogultságokat mutatnak. II. A két háború közti kapcsolatok fontos részét alkotja az a kritikai visszhang, melyet kisebbségi irodalmunk a magyarországi irodalmi és politikai sajtóban váltott ki. Ebben a vonatkozásban először azokat az irodalomkritikai lapokat kell megemlítenünk, melyek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az egész magyar nyelvterület irodalmi életéről folyamatos tájékoztatást nyújtanak és a kisebbségi irodalmak mellett az utódállamok nemzeti irodalmaira is kitekintnek. Az első ilyen próbálkozás az 1927—28-ban megjelent Hídhoz fűződik. Ezt a Csanády György által szerkesztett lapot erdélyi származású írók hozták létre. Érdeklődésük elsősorban az erdélyi irodalomra irányult, de eredeti közlések és recenziók formájában hírt adtak a csehszlovákiai és a jugoszláviai magyar irodalomról is. A rövid életű Hídnál sokkal nagyobb eredményeket ért el a Láthatár, mely 1933— 1944 között Csuka Zoltán szerkesztésében jelent meg. „Hidat verni a négy világtáj felé hullott magyarság szellemi életéhez, s ezzel párhuzamosan hidat verni az egymás mellett élő népek kulturális életében is” — így kezdődik a lap egyik programcikke is,
