Irodalmi Szemle, 1981
1981/5 - Keszeli Ferenc: Képregény
hallatva vonszolni kezdi a kárét. István képtelen mozdulni. Néz az anyja után s hosszú percek telnek el, míg ki tudja mondani: „Anyám, álljon meg!” 22. Hetekkel később öt ember ül Kanócék udvarán. özvegy Kanócné szipog, zsebkendőt szorongat, keze az ölébe ejtve. Kanóc István és felesége gondterhelt arccal hallgatják az idegent, aki előadói hangon éppen beszámolót tart nekik a beteg állapotáról. Orvos az illető, de nem azonos doktor Szaurusszal. Szaurusz már nem él. Az idegen nagy buzgalommal vetette magát bele Kanóc Bálint esetének a tanulmányozásába. Bálint is ott ül az asztalnál. Néhány mosatlan szilvaszem hever előtte, azzal játszadozik. Időnként gondosan felnyit egy-egy szem szilvát, az aranysárga húsból kiemeli a magot, leteszi az asztal szélére. Aztán a szilvaszem két darabját ismét egymáshoz illeszti, két ujja közé fogva óvatosan az asztalra teszi, hirtelen elengedi a gyümölcsöt, és azt figyeli, hogyan nyílik szét újra, most már magától, a szilvaszem két darabja. Kanóc István és a felesége fél szemmel Bálintot figyelik. Időnként aggódva egymásra pillantanak. Az orvos még mindig lefetyel. Szaurusz elveszett jegyzetei miatt sajnálkozik, bár Szaurusz személyét illetően ennek ellenére is érezni hangjában a nagyképűséget, azt, hogy az öreg doktort egy pillanatig sem veszi komolyan. Ajánlatot tesz, miszerint egy időre szeretne beköltözni özvegy Kanócnéhoz, hogy közvetlen megfigyelés alatt tartsa Bálintot. Az ajánlatra senki sem reagál, így az orvos azzal próbálja erősíteni saját hasznosságának hitelét, hogy a dolog gyakorlati oldalára igyekszik terelni a figyelmet. Azt mondja, ő majd legalább tolmácsolni is fog Bálint és az édesanyja között, így aztán Istvánéknak sem kell itt lenniök, nyugodtan visszamehetnek a saját lakásukba. „Igaz, hogy magyarul nem tudok, de Kanóc néni egy kicsit érti a szlovákot, én meg beszélek angolul. Amit Bálint angolul mond, én azt visszafordítom Kanóc néninek szlovákra, és kész, nem?” Megint nem válaszol senki. Az orvos Bálinthoz fordul és angolul kérdezi tőle, vajon mit szól az ajánlathoz? Bálint angolul válaszol. Valami durvát mondhatott, mert az orvos elsápad. A pilóta mosolyog. Ö is érti az angolt. A pilóta felesége feláll az asztaltól, megfogja az anyósa kezét: „Jöjjön, kedves mama, főzünk egy kávét!” Özvegy Kanócné feláll és a két nő bemegy a házba. „Mama, nagyon kérem, ne aggódjon, ne gyötörje magát. Bíznia kell benne, hogy Bálint rendbe jön. Különben sincs olyan komoly baja. Az orvosok katatóniának mondják, de ez nem az. Bálint egyszerűen búskomor még egy kicsit. Belátom én is, hogy az esete több mint különös, de hát az, ha valaki ennyi nyelvet beszél, az még nem betegség. Más kérdés, hogy miközben ennyi nyelvet egyszerre megtanult — hirtelen elfelejtett magyarul. Ez az orvos tulajdonképpen azt akarja kideríteni, hogy Bálint a balesete pillanatában veszítette-e el az anyanyelvét, vagy csak később, folyamatosan felejtette el, mialatt a világban csatangolt. De akármi is legyen, majd a mama mellett szépen újra megtanul magyarul beszélni. Miért is ne! Elvégre kicsi korában is a mama tanította meg beszélni, vagy nem?” Özvegy Kanócné nem válaszol. A tűzhelyen kotyogni kezd a kávéfőző. A fiatal nő odalép, leemeli a tűzről az edényt. Az ajtón berobog két kisfiú. Az unokák, István gyerekei. Zsíroskenyeret kérnek. Özvegy Kanócné feláll, elmosolyodik és kinyitja a konyhakredenc ajtaját.
