Irodalmi Szemle, 1981

1981/5

P :ü

c

h Könyv- és Lapkiadó újabb kiadványaiból a hónap 4 könyvét ajánlja az IRODALMI SZEMLE szerkesztősége

Ozsvald Árpád OSZLOPFÖ

A csehszlovákiai magyar líra egyik leg jelentősebb képviselője, Ozsval Árpád, régebbi köteteiből válogatott és újonnan írott verseit fogta össze ebben a kötetben, amely a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban elent meg. Az öt ciklusra osztott gyűj- nyben egymást árnyalőn és gazdagí piák helyet az ötvenes évek faluva- átói ihletett, a lírai realizmus jegyészületett korai versek s a XX. század béri és társadalmi kérdéseivel szembenéző, bonyolultabb gondolatiságú költemények meg a népmeséi motívumokból ki bontló látomások. A kötetzáró ciklusban a közösségben gondolkodó kolto jelenik meg, aki főleg a történelmi hagyományok és az anyanyelv megtartó erejét hangsúlyozza.

Neubauer Pál A JÓSLAT

Neubauer Pál regénye eredetileg német nyelven íródott, s 1936-ban egy angol és egy amerikai könyvkiadó pályázatán 1238 pályamű közül az első díjat szerezte meg. A jóslat szerteágazó, váratlan fordulatokban bővelkedő történetének egyik szála Marco Polo útikönyvének egy hiányzó fejeznie körül bonyolódik. Ebben a fejezetben Marco Polo a világ történelmének alakulását befolyásoló „titkot” írta meg. Neu bauer a titok feldarításának ürügyén egyén és hatalom, történelem és haladás, humanizmus és dehumanizáció kérdését fesze geti. A jóslat mint formabontó, szerkezeti megoldásait tekintve is eredeti mű már megjelenése idején nagy feltűnést keltett, s azóta sem veszített jelentőségéből.

A csehszlovákiai magyar elbeszélők (1948— 1979 J műveiből készült válogatásban a szlovákiai magyar valóság egyik eseményekben gazdag (időben a második világháborútól najtjainkig tartó) fejezete tárul az olvasó elé. Változatos emberi sorsok — itt és most; hol többé, hol kevésbé hagyományos formákban, melyek közül nem egyben már a szuverén epikai alakítás, a határozott stilusegyénítés jegyeit is fölfedez heti az olvasó.

Az 1979-ben megjelent, Hűtlenek című no- velláskötet szerzője, a csehszlovákiai magyar próza új hullámának tehetséges képviselője ezúttal regénnyel vagy — mint ő mondja — „antiregénnyel” mutatkozik be az olvasónak. Könyve merész kísérlet a valóság és az álom határait egybemosó, ennek ellenére realista prózatípus megteremtésére. Az idő síkjait váltakoztató kisregénynek sikerül felmutatnia a történelmi események folytonosságát és paradoxonjait, de talán még a közép-európai ember lelkivilágát is. A szerzőnek sikerült megvalósítania szándékát: „a választás gyöt- redlmeiről.. . beszélni, s arról, hogy az írónak kötelessége elköteleznie magát az ember mellett — minden helyzetben ”

Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1948-1979 CSALÁDI KRÓNIKA