Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - KRITIKA - Mészáros László: Egy protestáns filozófus tanár a 19. századból

szimpatikusnak kell tartanunk Vandrák középutas megoldást kereső hozzáállását, mely: mégiscsak kritizálja és lelutasítja mind a vulgáris materializmust, mind az éteri idealizmust.

Esztétikai nézeteit Vandrák ugyancsak Kant és Fries nyomán alakította ki, tehát a művészetről, a szépről alkotott felfogása általában véve a spekulatív német esztétikát tükrözi.

Bár Vandrák esztétikája nem jelent meg önálló kiadványban, az esztétikának mégis fontos szerep jutott filozófiai rendszerében. Vandrák az ember alapvető adottságaiból indul ki és kifejti, hogy az ember morális lény, de létezik benne esztétikai ösztön is, amely a szépet keresi és valósítja meg. Az ember tehát esztétikai lény is. Vandrák felfogása szerint az esztétikum az érzelmek világában gyökerezik és különbözik a megismeréstől, tehát teljes autonómiával rendelkezik. A tudomány a gondolaton, az erkölcs az akarati tevékenységen, a szép pedig az érzelmeken alapul.

Vandrák szerint az esztétika tárgya az „aesthetikai világ” — mai szóhasználattal az esztétikum — mibenlétének, keletkezésének, az emberi életben betöltött funkciójának és a tö'bbi emberi minőséggel való kapcsolatának a kifejtése és magyarázata. Vandrák szerint az esztétikum megnyilvánulhat az ember valójában, jellemében és életstílusában. Ha aztán ilyen egyénekből tevődik össze a társadalom, akkor „megalakul minden mozzanatukban és irányukban a szép s örvendeztető aesthetikai világ. S az emberi ép fejlődésre nézve az a legfontosabb, hogy az egyéni és társas élet maga és annak minden nyilatkozatai épek, szépek, szeretetre méltók, szóval aesthe- tikaiak legyenek.” Ennek a nemes célnak a megvalósítása pedig a nevelés és a kultúra feladata, vallja Vandrák. Ez a figyelemre méltó álláspont annak a koncepciónak az előfutára, melyet mostanában „az emberi viszonyok esztétikája” szókapcsolattal fejezünk ki.

Az esztétikumnak ezen felfogása alapján Vandrák törvényszerűen bírálja mind az esztétikai szubjektivizmust, mind a rút esztétikáját és logikusan elismeri a természeti szép létezését. Az a művészet, amely csak az emberi élet negatív oldalaival foglalkozik

— tehát a rúttal — Vandrák szerint nem egészséges művészet; létezése egyben jelzi a társadalomnak hanyatlását is, amelyben megszületett.

Az „esztétikai világ” központi eszméje Vandrák szerint a szép, s a szép lényegének keresésekor a tetszés pszichikai tényéből próbál kiindulni. Nem csoda hát, hogy Vandrák szépdefiníciója szinte szó szerint idézi Kantot: „Szép pedig mindaz, mely magában, magától s magáért tetszik s ezen tiszta tetszéséért dicsértetik”.

Figyelemreméltó, hogy Vandrák az esztétikai formalizmust is bírálta. Szerinte igaz ugyan, hogy minden szép bizonyos formában jelenik meg, de ebből még nem következtethetünk arra, hogy a forma magában szép. „Az alak valamit (eszmét, jellemet) akar kifejezni; ez a valami tehát több, mint ő maga. A formához tehát kell aesthetikai tartalom is”, érvel Vandrák.

Megjegyezhetjük még, hogy a tragikum értelmezésében Vandrák Arisztotelészre támaszkodik, a művészet eredetének értelmezésében pedig Schiller játékkoncepciójára.

Mayer Endre Vandrák-életrajzára hivatkozva Mészáros rámutat még arra is, hogy Vandrák esztétikai ítélőképességét és ízlését dicséri az a tény is, hogy Madách remekművét, Az ember tragédiáját a legnagyobb elismerés hangján magyarázta és ismertette már akkor, mikor az még teljesen ismeretlen volt a nagyközönség előtt.

Vandrák axiológiájának és esztétikájának a vázlatos ismertetése után vessünk egy pillantást a kötet bizonyos filozófiai vonatkozásaira.

Általában véve a mű egésze megfelel a szerző által kitűzött céloknak, tehát az eperjesi kollégium filozófus tanárai közül Vandrákra összpontosítva marxista szellemben ismerteti meg az olvasót a magyar filozófiatörténet egy kevésbé ismert szakaszával.

Véleményünk szerint nem ártott volna a bevezető némi kibővítése olyan értelemben, hogy a protestantizmus és a filozófia fejlődésének vázlata mellett erőteljesebben kellett volna megrajzolni a társadalmi megmozdulások hátterét. Természetesen történnek utalások erre is — a 10. oldalon például megfelelő magyarázatát kapjuk az úgynevezett történelmi fáziseltolódásnak —, de tekintettel arra, hogy hazai viszonyaink között