Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - KRITIKA - Mészáros László: Egy protestáns filozófus tanár a 19. századból

Vandrák filozófiája lényegének és helyének a megértéséhez Ladislav Riegernek az a sémája a kulcs, amelyben a Kant utáni ismeretelmélet fejlődését a következőképpen ' vázolta fel:

Az ábrán Vandrák helye Fries után lenne, három pont után, zárójelben. A Kant utáni filozófia friesi ága a pszichológiát hívta segítségül az empirizmus és a racionalizmus kritikájához s ezt az iTányt pszichológiai ikriticizmusnak nevezzük. Hogy a Kant utáni filozófiának ez a friesi ága mennyire elhanyagolt vagy elfelejtett területe a filozófiatörténetnek, az minden újabb összeállításból kiderül, melyekben szinte kivétel nélkül a Kant—Fichte—Schelling—Hegel vonulat kerül elemzés és értékelés alá.

Fries nézeteiben Kantból indult ki — elfogadja a magánvaló dolog és a jelenség Kant-féle szétválasztását — de részben szembe is kerül vele, amikor a megismerésben a belső tapasztalás és a hit szerepét hangsúlyozza. Fries nem ismerte el gondolkodásunk formáinak az a priori megismerését biztosító transzcendentális módszert és élesen kikelt felhasználása ellen. Szerinte megismerésünk formáit a posteriori, a belső tapasztalás alapján, tehát pszichológiailag nyerjük. Hamann és Jacobi hatása alatt azonban részben Fries is romantikus marad, ami abban nyilvánul meg, hogy szerinte csak az érzés, a hit segítségével léphetjük át a megismerés határait. Figyelemreméltó, hogy pszichológiájában Fries sok olyan gondolatot fogalmazott meg, amelyeket csak a későbbi pszichiátria fedezett fel.

Frieshez hasonlóan Vandrák számára is a lélektan a kritikai filozófia legfőbb segédeszköze. „A lélektan az egész philosophiának kútfeje és legbiztosabb alapja.” Vandrák szinte teljes egészében Fries nyomdokaiban halad filozófiai koncepciójának felépítésében, ami részben azzal is magyarázható, hogy tanulmányait tulajdonképpen FWiles előadásainak hallgatásával fejezte be Jénában. Vandrák tehát lényegében a Fries-vonulatot követő postkantista, illetve a mesterek tételeit alkotón újrafogalmazva, a neokantizmus egyik előfutára.

Vandrák filozófiájának intenzitásáról és minőségéről axiologikus rendszeréből és a filozófia alapkérdéséhez való viszonyából nyerhetünk képet.

A filozófia Vandrák értelmezésében „ésszerűen gondolkodó vizsgálódás a lét, annak okai s végcéljai felett (analysis); végeredményeire s szervezett tartalmára nézve pedig a tiszta gondolkodás által felkeresett, összeállított s bebizonyított észbeli főigazságok (elvek, eszmék) rendszere, tehát tudomány (synthesis).” Vandrák tehát nem elméleti és gyakorlati részre osztja a filozófiát, hanem okfilozófiára és célfilozófiára, melyekből az előző a lét okaival, formáival foglalkozik (ontológia), az utóbbi pedig a lét céljait, értékeit kutatná. Ezután Vandrák különbséget tesz az emberi lét véges, földi korlátok közé szorított céljai és az „általános lét s mindenség” céljai között; amazok relatív értékek, de az ember és a társadalom fejlődése csakis hozzájuk közeledhet emezek abszolút értékének, amelyek a „vallásos igazságok philosophiájá”-nak tárgyát képezik. Fries terminológiájával az első részt szubjektív, a másikat pedig objektív teleológiának nevezhetnénk”.

Mészáros helyesen állapítja meg, hogy az így értelmezett filozófia módszere spekulatív módszer, s ezt Vandrák teljesen a kanti intenciók alapján értelmezi, tehát olyan teoretikus megismerést ért alatta, amely az empíria számára hozzáférhetetlen tárgyakra és fogalmakra vonatkozik. Vandrák filozófiafelosztásában tehát dualisztikus felfogással találjuk szemben magunkat: a lét és érték dualizmusával. Vandráknál ismeretelmélet, esztétika, etika és vallásfilozófia axiologikus rendszert alkotnak.

A filozófia alapkérdését illetően pedig Vandrák a materialista, idealista és dualista megoldásokkal szemben a Spinoza—Kant-féle paralelizmus álláspontjára helyezkedik, amely szerint „a lélek és a test egy és ugyanazon reális létező két különböző megjelenési módjaként vehető, aszerint, hogy belsőleg vagy külsőleg, érzékeink vagy pedig öntudatunk által fogjuk fel”. Mészáros rámutat, hogy Vandrák paralelizmusa végeredményben a filozófia alapkérdésének idealista megoldását nyújtja. Viszont