Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - FÓRUM - Käfer István: Megjegyzések egy fordítással kapcsolatban

tovább, azaz a szlovák és a magyar Irodalom kapcsolatait nem vizsgáljuk együtt a szlovákot a cseh literatúrához fűző viszony hátterével... a cseh irodalomhoz fűződő kapcsolatnak az a döntő jelentősége volt a szlovák irodalom számára, hogy Éppen nem a csehtől való különbözőség, hanem az ahhoz fűződő rokonság következtében váll szlovák irodalommá... Nem valamiféle állami-politikai kulisszaként érdekel bennünket a szlovák és a magyar irodalom kapcsolata a szlovák-cseh kapcsolatok vizsgálatában, hanem annak vizsgálatára kell törekednünk, mi volt a magyar kapcsolatok funkciója abban, hogy a szlovák literatúra a közös irodalmi nyelv ellenére nem alakult a cseh irodalom részévé, hanem önálló literatúrává fejlődött.“

A kiemelt részek megint csak önmagukért beszélnek a mindkét nyelven olvasók

— és a mindkét művelődés történetét értők — számára. Szórendi és szóhasználati kérdések, a fordítók és a közlés helyének politikai aspektusa is szerepet játszik a különbségekben, annyira, hogy a szempont túlontúl erős figyelembe vétele mind B., mind K. munkájában a gördülékenység elleni vétségekhez vezetett. A részeként alakulás ugyanolyan göcsörtös, mint az ugyancsak suta részévé alakulás. Ám a kettő között nagyon jelentős tartalmi különbség van.

Felmerül az Uhorsko — Magyarország fordítás problémája. A szlovákiai magyar olvasók bizonyára tudják, hogy B. fordításában szereplő Magyarországot Rosenbaum csakis Uhorsko-nak írhatta, K. viszont magyarországi olvasóknak fordítván, elkerülhetetlenül szükségesnek tartotta a régi jelző kitételét.

Akad még egy nagyon vitatható megoldás, amelynél határozottan szembeszállók B.-vel és a lektorokkal: „..dejiny národných literatúr...“ — B.: „A nemzetiségi irodalmak történetét...“ — K.: „ ... a nemzeti irodalmak története .. .“ Nem bocsátkozhatunk hosszas fejtegetésekbe. Véleményem szerint a nemzeti és a nemzetiségi irodalom megkülönböztetése Közép- és Kelet-Európában ellentmondásos, hiszen akkor a szlovák irodalom is nemzetiségi irodalom volt, amikor a nemzetnek nem volt saját államisága? Vagy egyszerűen a „kisebbségit“ helyettesítjük a „nemzetiségiével? És ekkor van nemzetiségi nyelv is? A kérdés jelen esetben eldönti, hogy Rosenbaum nem a národnostný szót használta, hanem a národný-1. Ez utóbbi pedig nemzetit jelent! ,

Mielőtt befejezném e sorokat, ismétlem, arra akartam csupán rámutatni, hogy milyen nehéz és igényes munka a fordítás szlovák-magyar viszonylatban is. És milyen nagy a fordítók felelőssége! Majdnem azt kell mondanom, hogy prózát csak jó prózaíró, irodalmi tanulmányt csak jó irodalomtörténész fordíthatna, költőkről nem szólok, mert ők „nyersfordításból“ dolgoznak, sokszor az eredeti nyelv legcsekélyebb ismerete nélkül. A szlovákiai magyarság látja el a szlovák-magyar fordításirodalom jelentős százalékát, és a szlovákiai magyar írásbeliségnek egy része fordítás! Az egyetemes Magyarország számára is végzett tiszteletreméltó munka. Több figyelmet, megértést, támogatást érdemelne Szlovákiában és Magyarországon egyaránt.