Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - FÓRUM - Käfer István: Megjegyzések egy fordítással kapcsolatban

darských vzťahov sa usilovala zachytif inšpirácie slovenskej literatúry, podnety maďarskej literatúry. Súčasné vedomie angažovanosti slovenskej literatúry, jej klasikov (nie druhoradých nacionalistických veršikárov] v národnoosloboditeľskom zápase neprekročilo hranicu hlbokých protirečení medzi maďarským a slovenským národným hnutím a pri hodnotení vzťahov vychádzala z vedomia, že existoval v minulosti takmer nreprekonateľný antagonizmus.“ — B.: „A szlovák irodalomtudomány a 19. és 20. századi szlovák irodalmi ismeretanyagból, valamint a magyar uralkodóosztály nemzetiségi és szociális elnyomása elleni harc elkötelezettségéből kiindulva a kapcsolatkutatásnál számításba vette mind a szlovák irodalomtudomány, mind a magyar irodalom egymásra ható ösztönzéseit. A szlovák irodalom és klasszikusainak (s nem holmi nacionalista v&rsfaragóknak) jelenleg nyilvánvaló angazsáltsága a nemzeti felszabadító harcok során nem szüntette meg a magyar és a szlovák nemzeti mozgalom közötti ellentétek mély, szakadékát, a kapcsolatok értékelésénél pedig annak ismeretéből indult ki, hogy a múltban ez az ellentét csaknem áthidalhatatlan volt.“ — K.: „A szlovák irodalomtudomány a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok vizsgálatában a XIX.—XX. századi szlovák irodalomnak a magyar uralkodó osztályok nemzeti és szociális elnyomása elleni harci elkötelezettségéből kiindulva a szlovák irodalmat ért inspirációkat, a magyar irodalomtól kapott indítékokat igyekezett megragadni. A szlovák irodalom és klasszikusai (és nem másodrangú nacionalista versfaragói) elkötelezettségének mai értékelése a nemzeti felszabadításért vívott küzdelmekben nem lépett túl a magyar és a szlovák nemzeti mozgalom közötti ellentétek határán, és a kapcsolatok elemzésekor a múltban csaknem leküzdhetetlen antagonizmus létezéséből indult ki.“ Nem szeretem az aláhúzást, a kiemelést, de itt rákényszerültem használatára. Rosenbaum itt igen tiszteletre és követésre méltó nyíltsággal bírálja a szlovák irodalomtudomány korábbi (és jelenlegi) szemlélet- módját, amit B. — mivel szlovákiai fordító, talán akaratlanul enyhíteni igyekszik. K. pedig — mivel magyarországi fordító, nem is akaratlanul (más kérdés, hogy helyesen-e) inkább hangsúlyozza. íme, a szlovákiai és a magyarországi fordítói szemlélet különbözőségének újabb példája. B. ezért a szlovák irodalmat ért hatásokat egymásra hatásnak „ferdíti,“ K. pedig túlferdíti és a magyar irodalomtól kapott indítékoknak értékeli. Én hasonlóképpen érzem a második mondat fordításának buktatóinál tapasztalható lényeges különbségeket is, például az ellentétek múltbeliségének visszaadásánál. B. mellékmondattá magyarázza és kiemeli a múlt- ságot, K. pedig eldugja egy rosszul gördülő bővített mondat szövevényébe.

Rosenbaum tanulmányának véleményem szerint központi mondanivalója az alábbi: „V prípade výskumu vzťahov slovenskej a madarskej literatúry nedôjdeme príliš daleko, ak ostaneme iba v Uhorsku a nerozhliadneme sa ďalej, t. j. ak nebudeme skúmať vzťah slovenskej a madarskej literatúry na pozadí pôsobenia vzťahu slovenskej literatúry k literatúre českej ... pre slovenskú literatúru mal vzťah k českej literatúre výnimočný, ba pre jej vývin rozhodujúci význam, že slovenská kultúra sa slovenskou stala nie vďaka odlišnosti, ale vďaka príbuznosti s českou kultúrou... Pri sledovaní vzťahov slovenskej literatúry k literatúre českej pozadie slovensko- maďarských literárnych vzťahov nás však nemôže zaujímať, ako nejaká štátnopolitická kulisa, ale budeme sa usilovať objaviť ich funkciu, aby sme dali odpoveď, prečo sa vzťah slovenskej literatúry formoval k českej literatúre nie ako jej súčasť, i keď mali spoločný spisovný jazyk, ale ako literatúra, ktorá má svoju osobitosť. — B.: „A szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok kutatásában nem jutunk messzire, amennyiben csak Magyarország területére korlátozzuk, és nem nézünk el távolabbra, vagyis ha ezeket nem vizsgáljuk a szlovák és cseh irodalmi kapcsolatok egymásra- hatásának hátterével együtt... a szlovák irodalom fejlődésének szempontjából a cseh irodalomhoz fűződő viszonya egészen kivételes jelentőségű; s arról, hogy szlovák kulturává nem a cseh kultúrától való mássága következtében, hanem csakis azzal való rokonsága alapján nőhetett... Ha figyelemmel kísérjük a szlovák-cseh kapcsolatokat, a szlovák-magyar kapcsolat háttere nem köthet le bennünket csupán mint állami-politikai kulissza, hanem kíséreljük meg felfedezni funkcióját, hogy megválaszolhassuk a kérdést, miért is nem alakult a szlovák irodalom a cseh irodalom részeként, még ha közös volt is irodalmi nyelvük, hanem sajátos jegyekkel bíró irodalommá lett.“ K.: „Nem jutunk túlságosan előre a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok kutatásában, ha a régi Magyarországon belül maradva nem tekintünk