Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - FÓRUM - Käfer István: Megjegyzések egy fordítással kapcsolatban

esetre került sor, hogy ezúttal ugyanazt a cikket, (Inkább tanulmányt) fordítottuk le ketten, külön-külön, ezúttal Braunsteiner Gloria, akire egyébként hálásan emlékezik a magyar delegáció minden tagja az októberi rendezvénysorozatról (és bizonyára nem tartja hálátlanságnak a most következőket!). Ezen A magyar irodalom napjai Csehszlovákiában elnevezésű akción (meg májusban a cseh és szlovák irodalomnak szentelt magyarországi napokon is) többször elhangzott, hogy nem eléggé színvonalasak a fordítások szlovákról magyarra. Hadd mentegetőzzem! Megint csak nem a magam — ezúttal szakmai — fordítását akarom — értékelni, (újraolvasva találok benne változtatni, sőt javítani valót), hanem fel szeretném hívni a figyelmet az irodalomtudományi szövegek fordításának precizitására, pontosságának követelményére.

Karol Rosenbaum a kényesnél is érzékenyebb kérdéseket vetett fel írásában (más alkalommal visszatérünk rájuk), tehát a fordításnak rendkívül pontosnak kell lennie. Nézzük egy-két példát (magamat is bírálva). Vladimír Roytól idézi a szerző: „Keď som ukradomky mohol čítať slovenské noviny a musel som siahať aj za maďarskou knihou...“ — Braunsteiner: „Amikor csak lopva olvashattam szlovák újságokat, s ezért magyar könyvekhez kellett nyúlnom..Käfer: „Amikor szlovák újságot titokban olvashattam, magyar könyvet pedig kénytelen voltam...“ A mindkét nyelven értő olvasó világosan láthatja mindkét fordítás pontatlanságát. B. „belefordítja“ a nem létező „len“-1, azaz csak-ot, az ,ya“-1, azaz és-t pedig ezért-nek adja vissza, kihagyva viszont az „aj“-1, azaz is-t. K. is az ominózus ű-nál „magyarázza bele“ a pedig-et, az aj-1 pedig B.-hez hasonlóan kihagyja. Ez pedig aprócska kötőszó-probléma csupán ...

Hasonló szemléletbeli különbség van a két fordítás között az alábbi, igen fontos részben is: „A práve Martinovi Rázusovi sa v ten čas prišlo rozhodovať... — B.: „S Martin Rázusnak épp ebben az időben kellett eldöntenie...“ K.: „És abban az időben éppen Martin Rázusnak jutott osztályrészéül a döntés..Ugye, kedves fordító társaim, mit jelent a szórend!? Itt, úgy érzem, nekem sikerült közelebb jutnom Rosenbaum gondolatához, de nem a szlovák szórend magyarra fordításának kidolgozott(?) módszertana segített ebben elsősorban, hanem az, hogy éppen nemrég foglalkoztam részletesebben Rázus szerepével — vagy ha stílusosak akarunk lenni — nemrég éppen Rázus szerepével foglalkoztam részletesebben... — a szlo- vák-magyar kapcsolatok terén. Ő ugyanis azok közé a szlovák írók közé tartozott, akik az egész magyar kultúrát tették felelőssé az egykorú Magyarország, azaz Uhorsko minden vétkéért. Minden jóindulata ellenére sem vette észre, hogy a régi Magyarországot időközben elsöpörte a szocialista forradalom, amit viszont azok az erők buktattak meg, amelyek csak a szlovák nemzeti problémák részmegoldásához biztosítottak a régi Magyarországénál, de korántsem a Tanácsköztársaságénál kedvezőbb feltételeket. Ezt bizony a Rázusnál sokkal progresszívabb, baloldali szlovák értelmiség sem igen vette észre. Engem ez a tény vezetett „szórendemhez“, persze Karol Rosenbaum Rázus-értékelésének Ismeretében.

Kemény fejtörést okozhatnak (bár mindig is okoznának) némely elöljárók. Itt van például az oproti. „Oproti minulosti chcem týmto povedať...“ — B.: „A múlttól eltekintve ezzel a következőket szeretném kifejezni...“ K.: „Mindezzel a múltbeli felfogással szemben a következőket akarom mondani...“. Karol Rosenbaum nem először mond gyökeresen újat a magyar művelődésről a szlovák kultúra, kulturális politika számára. Érzésem szerint itt nem eltekint a múltbeli felfogástól, hanem éppen szembefordul vele.

Ez a szembeforduló, szókimondó nyíltság van az alábbi, a fentihez közeli mondatban is: „V tomto smere pokročila aj slovenská — a trúfam si povedať — aj maďarská literárna veda. — B.: „Ügy érzem, ebben az irányban a szlovák és a magyar irodalomtudomány is sokat haladt már.“ — K.: „A szlovák irodalomtudomány előrehaladt ebben az irányban és — ki merem mondani — a magyar irodalom- tudomány is.“

Nézzünk most egy hosszabb szövegrészt ebből a sok mindent csakugyan merészen kimondó tanulmányból: „Slovenská literárna veda, vychádzajúc z poznania o angažovanosti slovenskej literatúry 19. a 20. storočia, o angažovanosti v boji proti národnému a sociálnemu útlaku maďarských vládnúcich tried, v skúmaní slovensko-ma-