Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - NAPLÓ - Cselényi László: A kísérletező ember
írott levelekkel. Az ilyen részletekkel például: „A hipertóniásokat a családjuk s foglalkozásuk betegítí meg, s a családjuk önfeláldozásának s az állam gondoskodásának kellene meggyógyítani. A családnak bele kellene nyugodnia, hogy a hipertóniást néhány évre gazdaságilag halottnak tekintse (akit néhány év múlva úgyis annak kell tekinteni), az államnak pedig kórházak helyett olyan munkalehetőségeket kellene számukra létrehozni, ahol mindenki a maga „egyéni” diétáját, kezelését kiválasztja s megvalósítja”. Mert: „A hipertóniás helyzetét, amikor a társadalomba visszatér, két dolog nehezíti. Eleve Is érzékenyebb leikéből valóságos tizedes mérleg lesz: egy grammnyi súly esik rá, s ő dekának érzi. A másik, hogy nem látszik olyan betegnek, mint amilyen. Az emberek csak azt tartják betegnek, akit lepedőben forgatnak; vagy akihez valami szörnyű diagnózis tapad, mint például, hogy rákja van. A hipertóniás azoban jár- kel, rövid ideig még friss, eleven is tud lenni, s közben Láng statisztikája szerint, alig kisebb beteg, mintha rákja volna. Azt, hogy hogyan, miféle orvossággal lehetne a hipertóniásokon, mint betegeken segíteni, nem tudom. De hogy társadalmilag mit lehetne tenni: gyanítom. Kiemelni őket az életből, s valami nagy közös „idillbe”, egy kolostor-félébe helyezni. Ahol van módjuk dolgozni, s nincs módjuk zavarni egymást ... Kérdés, hogy az ipari civilizációnak erre a lepratelepére hányan lennének hajlandók bevonulni.” tapasztalatával, hogy a Németh László-i gondolatok milyen elhatározó „változtasd meg élted!” hatással voltak egész életformájára: a Duna-Európa a közösségi, a hipertóniás levelek az egyéni élet területén. A most nyolcvan esztendeje született Németh Lászlónál érhet-e el írástudó többet? Cselényi László Micsoda életmű! Micsoda ember! Mi, mai tollforgatók csak ámulhatunk, mint a meséken, azon például, hogy egy harmincéves fiatalember maga írta, maga szerkesztette folyóiratot alapít s írja-szerkeszti éveken át. A mai, negyvenéves fiatal írók korában valóban mesébe illő mindez. Ahogy annyi más, Németh Lászlóval kapcsolatos dolog. Ne soroljunk újra el valamennyi Németh- legendát, az írásunkban bővebben elemzett két problémakörre szorítkozzunk csak: Duna-Európa (tejtestvériség) és Levelek a hipertóniáról. E kettő, mint csepp- ben a tenger, kvintesszenciáját nyújtja az egésznek. Annak, hogy Németh László, ahogy akarta is, valóban több, mint egyszerűen csak író. Az ő gondolatai — írásai egy társadalmat mozgattak meg s formáltak át, láttuk egyedi példánkon. Mert jelen sorok írója nyilván nem egyedül áll
