Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - NAPLÓ - Cselényi László: A kísérletező ember
ESmiPILCO) A kísérletező ember 80. ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ Pontos dátumot aligha tudnék mondani, de bizonyos, hogy ötvenhat után történt, ötvennyolc—ötvenkilenc táján: újonnan zsákmányolt Németh László-kötetemmel (talán az akkortájt megjelent Társadalmi drámákkal) vágtattam kifelé a Magyar Könyvesboltból s egy tőlem legalább két- három évfolyammal idősebb magyar szakosba ütköztem. Kérdezi: mit zsákmányoltam. Büszkén mutatom, hogy a legújabb Németh Lászlót. — Németh Lászlót? — kérdezi fitymálva. — És ki az a Németh László? Azt hittem, rosszul hallok. — Hogy-hogy ki az a Németh László? — kérdezem vissza, reménykedve, hogy csak ugratni akar. — Te nem tudod, hogy ki az a Németh László? — Nem tudom, és nem is érdekel. Kiderül aztán, immár harcias kérdésemre, hogy ha nem Németh Lászlót, kit tart ő vajon figyelmére érdemes írónak s ki az, akit ő nagyra tart, kiderül, hogy az bizony még mindig Révai József, aki, lám, rég megmondta, hogy kicsoda-micsoda az a Németh László. Nem folytatom, a ma már nyilván anekdotaszámba menő s okkal kiagyaltnak tűnő históriát, csak adalékként szerettem volna tüstént az elején megemlíteni nemzedékemnek, a mai negyven-ötven éveseknek Németh Lászlóval kapcsolatos „kalandjait”. Az eset persze korántsem tipikus. Tipikus legföljebb öt-hat évvel azelőtt lett volna, jelen esetben csak azt bizonyíthatja egyrészt, hogy a mi csehszlovákiai magyar irodalmi köztudatunk korántsem volt még akkoriban, az ötvenes évek végén, olyan korszerű, mint amilyennek most, utólag tűnik, a több, de legalább négy-öt esztendős megkésettség még akkor is észlelhető, mi több, még a „szakma”, vagyis az irodalom szakosok körében is, amint példánk tanúsítja, másrészt, hogy helyszíntől függetlenül, határon innen, határon túl, a Gyász, az Iszony vagy a frissen megjelent Égető Eszter írója korántsem foglalta még el (vagy foglalta vissza)azt a helyet az egyetemes magyar irodalmi s ideológiai köztudatban, amint azt visszamenőleg vélhetnénk, a Révaiék, Horváth Mártonék vádjai jó sokáig visszhangzottak még a fülekben ötvenhat után is, dacára az ötvenhetes Kossuth-díjnak, vagy a szovjetunióbeli utazásnak. Egy további, ugyancsak Németh Lászlóval kapcsolatos privát élményem: ötven- hét elején elhangzik a kérdés: — Tudja-e, hogy mi az a konföderáció? Hallani már hallottam a szót, de hogy mit jelent valójában, azt bizony nem tudnám megmondani. Akkortájt dobódott ugyanis újra köztudatunkba, talán épp a kezdődő Németh László-reneszánsz következményeként, a közép-európai konföderáció fogalma. S persze Németh László, egészen pontosan az ő Duna-Európája az ihlető. Magam is akkoriban olvastam köl- csönkönyvtárból a nagy háború előtti Németh László-tanulmányköteteket, a Magyarság és Európát, a Kisebbségbent, A minőség forradalmát, s a Tanú bekötött évfolyamait ki sem adtam a kezemből addig, míg valósággal föl nem faltam valamennyit. A Németh Lászlő-sokk hát elég korán
