Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület
A HATÓSÁGI ENGEDÉLY — BÜCSŰ A TOLDY KÖRTÖL A Szlovákiai Tartományi Hivatal hosszú huzavona után 1930. május 9-én 6293/30-as szám alatt végre jóváhagyta a Bartók Béla Dalegyesület alapszabályait. E döntésről rövidesen kiértesítette a Rendőrigazgatóságot is. A Rendőrigazgatóság június 19-én közölte a Dalegyesület ideiglenes alelnökével, Abonyi Árpáddal a Tartományi Hivatal döntését, s a kiértesítéshez még a következő figyelmeztetést fűzte: „Ezen alapszabályok értelmében az egyesület nem politikai szervezet, ezért tehát politikai tevékenységet nem folytathat, sem ilyen akciókon meg nem jelenhet.”16 1927. október 9-én a Bartók Béla Dalegyesület élére — amely ekkor még nem tekinthető önálló inézménynek, mivel még ettől, az ún. alakuló közgyűléstől eltelt három éven belül is a Toldy Kör égisze alatt működött — csupán ideiglenes vezetőséget választottak. A Dalegyesület 1931 márciusában választotta meg első rendes vezetőségét. Március 3-ra hívták össze a rendes évi közgyűlésüket, s azon elnökké dr. Arkauer Istvánt, alelnökké Abonyi Árpádot, karnaggyá Németh István Lászlót választották. A Dalegyesületnek ebben az időben mindössze 50 tagja volt.17 A feltornyosuló szervezési problémák megoldására azonban rövidesen elengedhetetlenné vált egy rendkívüli közgyűlés összehívása. Erre már csak azért is szükség volt, mert a március 3-án tartott rendes évi közgyűlésen a Dalegylet élére választott két fő funkcionárius — dr. Arkauer István elnök és Abonyi Árpád alelnök — nem fogadta el tisztségét, s ezt a problémát is sürgősen rendezni kellett. A március 18-ra összehívott rendkívüli közgyűlésen a Bartók Béla Dalegyesület alelnö- kévé egyhangúlag Fizély Imrét választották. Elnököt egyelőre nem választottak, így gyakorlatilag Fizély Imre alenök látta el az elnöki teendőket is. A vezetőség többi tagja nem változott.18 Az 1931. június 17-én tartott közgyűlésen ismét új tisztikar került a Dalegyesület élére. Elnökké dr. Bacsák Kálmánt, alelnökké dr. Samarjay Emilt, karnaggyá Németh István Lászlót választották. A Rendőrigazgatóságnak 1931. augusztus 25-én küldött jelentés szerint a Dalegyesület tagjainak létszáma ekkorra már 92-re emelkedett.19 A sok bosszúsággal és buktatóval teli építő, szervező munka mellett azonban még mindig maradt elég erő a kar vezetőségében és tagjaiban egyaránt, hogy a szokásos szerda esti próbáikat rendszerető precizitással megtartsák. 1931. március 27-én a pozsonyi rádió magyar adásában szerepelt a férfikar. Bartók Béla ötvenedik születésnapjának tiszteletére (Bartók 1881. március 25-én született a To- rontál megyei Nagyszentmiklóson, ma Sinnicolau Maré) Némethék színvonalas Bartók emlékműsort szolgáltattak,20 amelyért később az ünnepelt mester is meleg háláját fejezte ki lelkes rajongóinak.21 16. „Podľa týchto stanov spolok je spolkom nepolitickým a nesmie politickú Cinnosí ani vyvíjaí, ani sa jej zúčasnit.” SSŰA, fond PR, 103-as doboz, 18ll9-es köteg, 10 148-as irat. 17. ŠSÚA, fond PR, 103-as doboz 18/19-es köteg, 4845-ös irat 18. S SÚ A, fond PR, 103-as doboz, 18/19-es köteg, 5751-es irat. 19. ŠSUA, fond PR, 103-as doboz, 18/19-es köteg , 13 677-es irat. 20. Nem hagyhatjuk itt figyelmen kívül azt tényt, hogy Bartók ötvenedik születésnapját Magyarországon hivatalosan sehol sem ünnepelték meg. Az elmaradt ünneplés helyett azonban megjelent egy cikk a Pesti Napló 1931. március 29-i számában Tóth Aladár tollából, amelyben a szerző nyíltan rámutat, hogy miről is tanúskodik a Bartók körüli nagy hallgatás, a mély csend; „Ki kívánná az ünnepségekkel sűrűn hivalkodó mostani magyar világban egy Bartók ünnepeltetését? Magános remete közöttünk ez a szellem-óriás. Tisztelnünk kell csendre intő magányát. Es ha mégis szólunk, szavunk nem lehet hangos ünnepi szózat, hanem csak tolmácsa annak, amiről az ötvenéves Bartók körüli némaság beszél. — Nem dicsőíthetünk olyan művészt, akinek dicsőségéhez semmivel sem járultunk hozzá — mondja a Csend. — Nem siethetünk ajándékokkal olyan művészhez, akinek elénkbe szórt roppant szellemi kincseit nem siettünk elfogadni — mondja a Csend. — Nem zavarhatjuk magányában azt a művészet, aki elől elzárkóztunk — mondja a Csend. Nem büszkélkedhetünk azzal a művésszel, akit — bár nekünk született és nekünk élt — mégsem tettünk magunkévá. — Korai lenne ma még Magyarországon Bartók ünneplése.
