Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - ÉLŐ MÚLT - Popély Gyula: A pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület
•dött. A dalosok szolid sikert arattak, maradandó művészi élményt nyújtottak az újvári közönségnek. Időközben azonban örömteli várakozás állt be az énekkar szervezeti felépítésében. A férfikar 1929. decemberében átalakult vegyeskarrá, helyt kaptak benne a nők és a gyermekek is. Az eredetileg 40 énekessel létrejött férfikar 80-ra szaporodott, a női részleg 50, a gyermek pedig 30 énekessel kapcsolódott be a közös munkába. Az 1930. év elején a vegyeskar tehát 160 tagból állott.3 A vegyeskarrá alakult énekkar mindjárt az év elején a szervezési munkák befejeztével serény munkához látott. Németh karnagy tervei egyre merészebbek voltak, és sokak nem kis megdöbbenésére úgy döntött, hogy énekeseivel betaníttatja Kodály Zoltán Háry Jánosá.nak zenei részét. A próbák nagy fegyelmezettséggel és kitartással folytak. A szerda esti próbáknak a zeneművészet kultiválásán kívül több más felbecsülhetetlen apróbb pozitívuma is volt, pl. az, hogy „találkozóhelyévé váltak zenebarátoknak, a társaséletben szerepet vivő egyéniségeknek, szülőknek. A zene — mint öisszfíkötő kapocs bevált.”4 Németh alig két és fél, három hónapi előkészületi munka és próba után 1930. március 23-ra tűzte ki vegyeskara bemutatkozásának időpontját. Pozsony zenei életében jelentős eseménynek számított a Háry János bemutatása, és ezt a tényt már a közönség előzetes feszült várakozása, valamint a pozsonyi lapok sűrű cikkei is igazolták. A százhatvan tagú vegyeskar művészi módon váltotta valóra karvezetőjének merész reményeit és sikeresen birkózott meg a nem mindennapos feladattal. A Vigadó nagytermében megrendezett Háry János előadás imponálóan sikerült. Az előadás szólóit John Elemér, Csernochné Tocsfousz Józsa és Chovanetzné Stöger Rózsi énekelték. A zenei kíséretet a Pozsonyi Szimfonikus Zenekar szolgáltatta. Ezzel kapcsolatban még érdemes megemlítenünk, hogy Kodály Háry Jánosát Budapest ■után Némethék vitték először közönség elé. A mű ekkor még meg sem jelent nyomtatásban, s Németháknek az Universal Edition bocsátotta rendelkezésükre — Kodály beleegyezésével — a kéziratos partitúrát.5 A kritika most is elismeréssel adózott az énekkarnak és karnagyának, aki az új magyar zenét Pozsonyban „rendszeres munkájával nemcsak propagálta, de meghonosította.” „Németh bámulatosan sokoldalú képességeit — olvashatjuk tovább Mezeinek a Híradóban megjelent cikkében — már nem egy alkalommal méltányoltuk. Ma, visszapillantva több éves munkásságára, megállapíthatjuk, hogy a hozzáfűzött nem kis igényű reményeket százszázalékosan beváltotta. Példátlan eréllyel cselekedett akkor, amikor mások tanácskoztak, szervezett, amíg mások hajbakaptak, céltudatosan tört előre a sok tétova között. Az eredmény minden tekintetben kielégítheti Németh István Lászlót, minthogy büszkeséggel töltheti el a csehszlovákiai magyarságot az, hogy ilyen kultúrmun- kása van."6 A Toldy Kör énekkarának fellépésein a pozsonyi magyarok mellett mindig szép számban megjelentek — amint ezt már feljebb említettük — Pozsony németjei és szlovákjai Is. Az 1930. március 23-i Háry János előadáson oly nagy volt a Vigadóban megjelent nem magyar pozsonyiak aránya, hogy arra a pozsonyi sajtó is fölfigyelt. Mindez az énekkar színvonalát, igényes és helyes műsorpolitikáját és szakszerű vezetését dicséri. Némethék tehát a pozsonyi magyarokon kívül részben a város német és szlovák zenekedvelőinek szeretetét, vagy elismerését is kivívták. A hivatalok gáncsoskodó, halogató ügyintézésére nívós kulturális rendezvényekkel válaszoltak. Bebizonyították, hogy a hivatalok által nacionalistának bélyegzett együttesük a legőszintébb internacionalizmus úttörője. A rendezvényeiken megjelenő és azokon lelkesen tapsoló németeken és szlovákokon kívül van-e reálisabb értékmérője Némethék internacionalista kultúrmisszió- jának? A hangverseny iránti nagy érdeklődést és az énekkar sikerét bizonyítja az is, hogy a Háry János előadását a pozsonyi zenekedvelő közönség kívánságára a későbbiek folyamán meg kellett ismételni. (Eredetileg április 1-re tűzték ki az újabb előadás dátumát, de akkor nem kerülhetett rá a sor, csupán az őszi évadban, november 11-én.)7 3. Tamás Lajos: i. m. 78. old. 4. (E. F.): Háry János. Híradó, 1930. március 23. 6. old. 5. Németh—Šamorínsky István: A zene mindenkié! Új Sző, 1972. december 16. 4. old. 6. Mezei Gábor: Kodály Háry Jánosa. Híradó, 1930. március 26. 7. old. 7. Tamás Lajos: i. m. 79. old.
