Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - Móser Zoltán: Világjárás egy fűszálon 2.

felejtjük, s mítoszaink egyre messzebb távolodnak tőlünk; Visszatérni, a fejlődést megállítana^ az időt visszafordítani nem lehet, nem szabad. így mindezek valami másra, a megőrzés kötelességére figyelmeztetnek: megismerni „az régiek” életét, s így szívni magunkba kultúrájukat. Megőrizni mindent, amit lehet!

Mire tanít egy fűszál? Sok mindenre. De talán a legfontosabb, hogy mindkettő — a valós és a dalban foglalt is —, önmagunk mélyebb megismerésére tanít.

„A költészetet egy szétrágott fűszál képviseli” — írja Zs. Nagy Lajos egyik versében. Hadd vegyem ki hát a fűszálat a versből, a népdalból, vegyem ki a pásztor kezéből s mutassam magasan fel:

íme, ez költészet! Ez dal! Ez Élet! ,

„Tull e vizen egy malom, Ott kaszál e zángyálom.

Centaszivu* darakán, Nem hajlik e fű után.

Meg kell annak hajlani, S e füvet lekászálni

S e füvet lekászálni, Szép liánt megölelni.”

' = centaszivu: bőrtüsző, széles bőröv (román Centura = bőröv)