Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - Móser Zoltán: Világjárás egy fűszálon 2.

Igen jó a fejér irmöt, a bárányirmöt is dühös megétetetett baromnak ecetből enni adni, torkába tölteni.

Ezen haszna a vizének, ha azt iszod gyakran, igen jó a beteges, hideg gyomrú gyermeknek az iröm vizét kalánból innya adni.

Ha a magvát a fejér irömnek, avagy nesitfünek ételben, italban vészed, vérkórságot megállat. Minden galisztát megöl, ha a füvét borban főzed és azt iszod. Dioscorides mondja.

Ha árpadarával, árpakásával és mézzel az irmöt gyakran fözed és észed, minden belső hideg betegség ellen és étetés ellen, gyomorfájás ellen jó. A vize ezen használatos. De mézzel add a kisgyermeknek.

Külső hasznai

A bárányiröm meleg természetű, szorító és szárító természetű. Hidegségtől esett főfájástul jó. Homályos szemfájásul is jó, főfájástul igen jő és egyéb nedvesség indítani.

Igen jó mézzel az irmöt megtörtni és a salétrommal öszvetörtni és véle élni.

Ha pedig az irömöt borban öszvefőzed, igen jó véle orvosolni. Gyomornak igen jó. Igen jó az irömolaj, sebet jó a levővel kötözni.

De Syripo Absinthii

A bárányirömből syrupot így csinálj; Végy bárányirmet fél fontot, végy veres aszú rózsát két unciát, két lottot, végy spicanardot vagy indiai spicanardot három drachmát, tizennyolc pénz nyomónit, tiszta óbort végy harmadfél fontot, birsalma levét is vagy succussát szintén annyit.

Ezeket áztasd meg egy éjjel, azután főz meg, szűrd meg, vess nádmézet belé, és élj véle.

Haszna ez; Sárgaságot elűz, gyomrot melegít, májat épít, ételt kévántat, követ elront, colicát és szelet kiűz.

Pontosan egy évvel ezelőtt ugyanilyen izgalommal olvastam egy másik könyvet, Kovács Magda novellásköitetét. Rég elfelejtett mítoszokat teremtett újjá varázslatos szavaival. Amit a népdal és népballada, amit a régi receptkönyvek őriztek meg, az még eleven volt nemrégi Gömörország palóc népe körében. Erről vall — szinte tudósít —, a felejthetetlenül szép Fejérirem című elbeszélése. Fehér ragyogással — fehér mágia érzetével — olvastam ezt a rövid elbeszélést. Fehér szavai lassanként valóban betemettek:

.. amikor nagyanyám mellém ül a macskával, és belekezd csodálatos „fejír” szavai pergetésébe, valóban úgy éreztem, hogy jobban vagyok. Hullatja szirmait, s betemetik anyámat, apámat, a rádió mukkanni sem mer, némán hallgat, házunk tájáról visszahúzódnak a neszek, csak nagyanyám szavai szárnyalnak, világítanak, lecsendesítve a lélek háborgásait. Ö meg személytelenül, időtlenül, mintha magához sem tartozna már, leng felettünk. Lassan ki is úszik a konyhából, otthagyva a fehér szirmokat s egy csopor fejéríremteát.”

VIII. MIRE TANÍT EGY FŰSZÁL?

A fehérürömtől térjünk vissza a zöld füvekhez, a könyvektől a mezőre. Öt-hat évvel ezelőtt Székelyföildön, Gyimesközéplokon egy parasztcsalád vendége voltam. Az egyik délelőtt felmentem én is a kaszálóra. Az egyik suhintás után, Ambrus bácsi, a vendéglátóm, odaszólt: „Nézze, csak ismeri ezt a füvet? Hát ezt?” — és felszedett vagy 5—6 féle gyógyfüvet, s elmondta mindegyikről, hogy mire jó! Aztán kaszált tovább. Azóta is úgy látom magam előtt Ambrus bácsit, s most is hallom őt. De nem kérdez, figyelmeztet valamire! Arra, hogy nagyon eltávolodtunk a természettől, a földtől, a füvektől, így hát azoktól az érzelmektől, ételektől, drámáktól is sokszor, amelyet ez a föld termett, ami itt csírázott, élt és virult! Elhagyjuk szokásainkat, mondáinkat, meséinket