Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - Móser Zoltán: Világjárás egy fűszálon 2.
A fenti moldvai változatokon kívül, az Oj guzsalyam mellett című monográfiában Is található még két változat. De ugyancsak ott szerepel a kicsi fájdalmas panasza, szívének ürmös borban való megmosatáisa Domokos Pál Péter 1929-ben gyűjtötte trunki (Bákó) változatában is. Ö hívja fel a figyelmet lábjegyzetében arra, hogy „László Gyula Ösvallásunk nyomai egy szamosháti kocsistörténetben című tanulmányában említi a Bárom árva balladáját, mint amely a veréssel való feltámasztás motívumával, valamint az ürmös borral való szívmosásával ősvallásunk nyomait őrizheti. László e két motívumot külön említi, egymástól függetlennek tudja. Balladánkban — és tegyük hozzá, hogy a Kallós gyűjtötte balladákban is — mindkettő együtt fordul elő.” (Rezeda, Zeneműkiadó, Budapest 1953. 65. 1.) Most bennünket az ürmös bor és a „fehérírem” érdekel. Mire használták, mit gyógyított? Ezért ezt kerestem ki a tudós Méliusz Péter uram könyvében. Magyarázat gyanánt álljon itt az a részlet, ami könyvében található: a sokféle üröm (fehér-, fekete-, bárányüröm) természetéről és hasznáról. Természeti A bárányiröm kevéssé meleg, de igen szárasztó, szorító. A nesitfű melegebb, szárazb. A fejér iröm szárasztó, aszaló. Belső hasznai A bárányiröm hasznos a gyomornak róla innya és ugyan meg is enni. Hideg gyomort melegít, emésztetlenséget elűz, hasfájást gyógyít, mérget kiűz. Az irmös bornak ezen haszna, a bárányirömből kell irmös bort csinálni. Ha az iröm virágát a köményvirággal borban főzed, melegen iszod, hastekerést gyógyít, minden mérget kiokádtat, sárgaságot elűz. Ha mérges gombát ettél, ecetben tövid az irömet, azt igyed kihányatja. „Vágjátok el a nyakamat, Vegyétek ki e májamat, E májamat s e szívemet Mossátok meg ürmös borba, Mossátok meg ürmös borba, Takarjátok papirosba Takarjátok papirosba, Zárjátok bié züőd ládába, Zárjátok bié züőd ládába, Küldjétek el Móduvára, Küldjétek el Móduvára, Iédesapám kapujára, Iédesapám kapujára, kapujáról ablakjára, Ablakjáról asztalára, Vegyen példát menden róla, Vegyen példát menden róla, Hogy milyen ez árva dolga.” (Klézsei gyűjtés, 1969-ből)
