Irodalmi Szemle, 1981

1981/4 - Móser Zoltán: Világjárás egy fűszálon 2.

Zoboralját járva lépten nyomon — még ma is — előjön, hogy az aszavánt (aszaványt) mindenütt ismerték és igy gyógyították. „Aszavány az olyan, hogy az ember kiszárad, és nem tud ennyi: csak úgy dől s húzza magát.”

Maga a szó is ezt jelenti: Minden bizonnyal két ősi szavunk összetétele: ASZik; ASZal = elszárad, elhervad; elszáraszt VÄNY (Id. még VÁNYad, VÄNYol, VÄNszo- rog) = zsugorodik, összemegy a bőr.

A másik betegség, amelyet iráltak és kuruzsoltak, a szemtől való verés, a szőlltás. „Szó- lításkor — mesélte V. Ilona néni Gímesen —, a fejmosást szokják, azt most is mossák. Szenes vizet csinálnak faszénből. 9 darabot kellett kivenni a tűzből és egy kondér vízbe tenni s közben visszafelé olvasni; 9, 8, 7 ... ős így 1-ig vissza. Aztán 5 szem kenyérkét bele. Ha ember szólít, akkor a szén leül, ha asszony, akkor kenyér ül le.

Aztán ezzel a szenes vízzel mosták meg a homlokot; így egy keresztet rajzoltak és mondtak valamit. Addig csinálták, amíg nem jötték fel a szenek. Ha feljöttek, akkor elmúlt a szólítás.

Erre mondták, hogy szemtől vész. Vész, vész és nincs semmi rajta. Hiába mén orvoshoz. Mert a doktorok is azt mondják: „Menjenek haza, a babicskák — az öregasszonyok, a régiek — többet tudnak ennél mint mink!”

Ezenkívül gyógyfüveket is használtak: 80 félét! Mind a 80-at egybefőzták, és abban fürösztötték a kicsi gyereket. 9-szer kellett megfüröszteni: 9 nap egymás után, este, napnyugtakor, vagy reggel korán. És kellett 9 Miatyánkot, 9 Üdvözlégyet és 9 Hiszekegyet mondani, de minden nap eggyel kevesebbet. Amikor az imádság elfogyott, a kisgyerek meggyógyult. Ez gyorsan segített. Ez való igaz, nem babona.

Mi, a régi öregek, csak avval orvosálunk.”

Ott a kilences szám a Kolonban hallott vajköpülőt a hátukra vették, és 9 barázdán kellett átmenni. „De nem mentek 9 barázdát — mesélte S. Imre bácsi —, csak itt a kerteken keresztül, összevissza jártak, és úgy kotyulták.” Közben pedig ezt énekelték:

Köpüljük a tejfölt!

Falu végén hasas lány,

Irós vajat kíván!

Addig nem lesz meg neki,

Még ebből nem fog ennyi!”

Süttő Viktória néni, aki ezt a köpülőt mondta, még emlékszik a koloni javasasszonyra: nagynénje volt. Ő fonta hat éves korában — mert csak ilyen 6—7 éves gyerek fonhatta a varázserejű fonalt, amivel aszávánt mérte Incsi néne. Viki néni mesélte el Péter testvére esetét is.

„Három hónapos lehetett, és úgy mondták, erős megszólítása volt. Valaki megszólította. (Szemmel verte). El kellett mennie szólítatlan vízért, meg a kovácsudvarra,

7 lókörmöt és 7 patkószeget szedni, de szólni nem volt szabad közben senkihez, s 7 fáról kellett gallyat szedni, no meg kamillát, és még minő füvet, tisztes füvet szedni: piros (leányka) füvet és fehér (gyerek) füvet. Ezt aztán összefűzte a gyógyító Asszony. Amikor megfőtt, teknőbe töltötte, és aztán a kicsit abban háromszor — egymás utáni napokon — reggel megmosta. Harmadik napon már nevetett Péter. Elmúlott a szólítás.

Barna Gábor Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén című könyvében (Akadémiai Kiadó 1979) megemlékezik Bocskai János hajdúnánási gulyásról, aki híres gyógyító, bűbájos ember volt a század elején. Csak mint nánási ember emlegették és emlegetik ma is. Egyszer egy hajdúböszörményi juhásznak a gyerekeit megrontotta egy boszorkány. Elmentek a nánási emberért. Ö megnyomkodta a hasukat és a következő ajánlotta:

„9 kútból kell vizet venni, 9 házról mohát levenni, olyan nádas tetőről, meg kimegy a temetőbe, oszt 9 fejfájáról szilánkot vesz, meg a fejfa tövéről markojjon fel földet, oszt kösse a kötőjébe... 11-kor kellett kezdeni és 1-re be kellett fejezni. Mindent bal kézzel kellett csinálni... Utána meg húztam a kútból vizet. 8-ból húztam egy keveset, oszt a magam kútjából kellett kiegészíteni, hogy a gyerekeket meg lehessen fürdetni benne. A fürdő elkészítése köaben nem volt szabad senkihez sem szólni.”