Irodalmi Szemle, 1981
1981/4 - Móser Zoltán: Világjárás egy fűszálon 2.
Be mi volt a kolostor falain túl? A várak alatt, a suburbium pór népe között? Mivel s hogyan gyógyíthattak, mondjuk, in villa Kooach, Merene, Zeurung, Menthzenth, ötemls (Kopács, Merenye, Szőreg, Mindszent, Öttömös) nevű falvakban?! Ezerjőfűvel, a mező és erdő gyógyfilveivel, de talán méginkább bájolással, kuruzslással, imával — a szó varázserejével. „Tudós, látós javasasszonyok, varázslók, uruzsló — kuruzslók, rá- és kiolvastak, iralának*, Kantérolánaik**, szerelemitallal való bűbájolást, szemtől jövőst, szemmel verést, megrontást eszközlének bűbájos szerökkel. A gyógyítást, ápolást asszonyok végzék. Ök készítők vala az „ír”-eket, iralának, hegeszgetének s kötözgetének sebeket.” [Toroczkai-Wigand Ede: Régi kert s mívesei, Budapest 1917.) Talán 50—60 évvel ezelőtti az a kézzel írott könyvecske, amit nemrég elém raktak a Drávaszögben, Kopácson. Borítójának belső felén ceruzával írt házi receptek láthatók Jkülönböző betegségek ellen, A torokfájásra a következő gyógyszert mondja: „torokfájásról a fecske fészket és len magot összetörvén édes tejben főzdmeg tégy sáfránt melegen kösd rá tejbe a sáfránt fejér májva gyökerét ruhára kend kősdbé midőn kezdődik a torok fájás meleg kapczát Kősdrá” Még ma is emlékeznek Somogyban, Mernyén, hogy milyen ráolvasással gyógyították a torokfájást: „Ezékiás püspök elment szántani, béka ekével, Gyík üstökével, Kígyó ostorával, Addig szántotta a földet, Hogy az oszlott, bomlott, Ügy osztódjon, bomlódjon a torokfájásod is.” A gyógyító asszony háromszor mondta ezt el, miközben nyomkodta a beteg torkát. (Gyűjtötte: Erdélyi Zsuzsanna, 1971-ben) Ezen ráolvasó, pogánykori imát már ötödfélszáz esztendővel ezelőtt feljegyezte Felsőszeleste! Gosztonyi János, győri püspök is. E sze- lestei ráolvasást a lófekély ellen mondták; szellemében nemcsak a középkor egy szelét, de pogánykori őseink hitvilágát is híven őrzi. Valaha a betegség egyenlő volt a rontással, s azt pedig ártó szellemek, többé-kevésbé emberi tulajdonsággal felruházott lények okozták. Ezért is hittek a szómágiában, a szavak varázserejében! Ezáltal hitték, hogy kiparancsolják, kiűzik a testből a betegséget, a démont; „Damion! Mégis mondom Damion! Kötve legyen boszorkány száz szamár szőrével, Boldogasszony igéivé’ Ügy ne árthasson ...” (Gyűjtötte: Erdélyi Zsuzsanna, 1971 Zselicsszentpál) * iral, irál, irol = (kuruzslással) gyógyít " Kantairez = orvosol, bűbájol (Kantaír = orvosság, varázsszer)
